Építési láz Ungváron: az egekben az árak
Az utóbbi években a kárpátaljai megyeszékhely valóságos építési lázban ég. A háború hatására több mint 200 vállalkozás települt át ide Ukrajna keleti és középső régióiból, és mintegy 100 ezer ember költözött a városba. A következmény: az ingatlanárak az ország legmagasabbjai közé emelkedtek, és a város rohamosan növekszik – gyakran gyorsabban, mint ahogy a közművek és az infrastruktúra követni tudnák.
A Kárpátaljai Ingatlanszakértők Szövetségének elnöke, Roman Perehinec szerint egy tíz évnél fiatalabb lakás esetében az árak így alakulnak:
- egy egyszobás lakás ára 60 000 dollártól kezdődik,
- kétszobás lakás esetén 75–80 000 dollár az átlag,
- háromszobás lakás pedig 105–110 000 dollár vagy ennél is több.
Az újépítésű házakban az ár emeletszinttől is függ:
- a második emeleten 1200 dollár, a harmadikon 1150, a negyediken 1000 dollár körül mozog a négyzetméterenkénti ár.
Ungvár belvárosában már 11 millió hrivnyát is elkérnek egy townhouse típusú ingatlanért – ez az ár már egy kijevi negyed árszintjét idézi.
Kárpátalja ma Ukrajna egyik legbiztonságosabb régiója, ezért a befektetők jelentős összegeket irányítanak ide. Az új lakónegyedek már nem a régi, hangulatos klubházakra hasonlítanak, hanem többszintes társasházakra, „mini felhőkarcolókra” – legalábbis ungvári viszonylatban.
A fejlesztők több száz lakást és több ezer négyzetméternyi új lakóteret építenek, a tervekben magánóvodák és -iskolák is szerepelnek. Az állami intézmények azonban nem tudnak lépést tartani a népességnövekedéssel: a városban zsúfoltak az iskolák és az óvodák, sok helyen már nem tudnak új gyerekeket felvenni.
A lakosok más problémákra is panaszkodnak: gyenge víznyomás, állandó parkolóhiány, valamint elmaradó közműfejlesztések nehezítik a mindennapokat.
Bogdan Andrijiv, Ungvár polgármestere elismerte, hogy az önkormányzat nem tudja rákényszeríteni az építtetőket közintézmények létrehozására:
„Jogilag nincs lehetőségünk kötelezni a beruházót, hogy iskolát vagy óvodát építsen. A városi tanács ilyen feltételeket nem szabhat.”
Ezzel szemben Petro Szarvas, Ungvár korábbi főépítésze úgy véli, a város igenis meghatározhatna fejlesztési feltételeket, ahogyan az Eperjesen vagy Kassán történik:
„A városi vezetés előírhatja, hogy adott területen mennyi és milyen jellegű épület épülhet. A beruházó nyereséget kap, de csak a közösség szabályai szerint.”
Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy az ungvári ingatlanpiac túlfűtötté vált, és akár ingatlanbuborék is kialakulhat. Ezt a városvezetés is részben elismeri.
„Amikor olyan lakónegyed mellett megyünk el, ahol az épületek már használatban vannak, de az ablakok nagy része sötét, látjuk, hogy sok lakásban senki sem él” – mondta Bogdán Andrijiv.
Az üresen álló lakások, a gyors ütemű építkezések és a hiányos infrastruktúra mind arra utalnak, hogy Ungvár fejlődése elérte kapacitásainak határát. A város azonban továbbra is vonzó célpont azok számára, akik biztonságos és nyugodt helyet keresnek – akár új otthon, akár befektetés céljából.
A Zakarpatpost.net nyomán.