Merre tart az ukrán gazdaság?
Ukrajna a világgazdasági válság egyik legerőteljesebben érintett országa volt, amit súlyosbítottak a belpolitikai tényezők. Az ország életének fontos döntéseit hozzák meg a következő években, hiszen eldől, hogy az EU vagy Oroszország szerzi meg magának az egyre inkább mezőgazdasági termelésre specializálódó országot. Úgy tűnik, hogy Ukrajna sikeresen túltette magát a válságon, de a gazdasági fellendülés még várat magára.
A legutóbbi ukrajnai parlamenti választások óta 5 év telt el, és az bizonyos, hogy ez az időszak nem fog az ország történetének arany oldalai közé kerülni. Úgy tűnik, hogy Ukrajna elvesztette azt az előnyt, amely egy függetlenségét elnyert állam számára megadatott annak ellenére is, hogy a ’90-es éveket egy komoly gazdasági mélyrepüléssel kezdte. Ennek ellenére a fejlődés lehetősége látszódott, a lakosság bízott a fejlődő demokráciában, a szabadságjogok kiszélesedésében. Ez a fejlődés 2000-ben egy komoly gazdasági fejlődéssel párosult, és egészen 2008-ig úgy látszódott, hogy a profitorientált gazdaság felfelé ívelő pályáját nem tudja megtörni az akkor már jelen lévő politikai széthúzás, a kaotikus szabályozási háttér, a törvényi és pénzügyi hiányosságok.
Ukrajna az elmúlt évek során a gazdasági szerkezetváltás tekintetében alig lépett elő, nem használta ki a kedvező konjunkturális helyzetből adódó forrásait. Ezen kívül a tőkevonzás szempontjából sem tekinthetjük egy sikeres országnak. Megállapítható, hogy Ukrajna esélyei az EU tagságra, illetve a gazdasági kapcsolatok erősödése elképzelhetetlen következetes belső reformok véghezvitele nélkül.
Kattintson és nézegessen képeket is Ukrajnáról!
Ukrajna jelentős energiatermelési kapacitással rendelkezik, ennek ellenére a földgáz és a kőolaj túlnyomó részét Oroszországból importálja. Iparának meghatározó ágazatai a kohászat, gépipar, vegyipar valamint az élelmiszeripar. Természeti adottságai révén Ukrajna Európa vezető élelmiszer-ellátója lehetne, amennyiben a technológiai megújulást sikerülne megvalósítania, de az agrárium szerkezeti átalakulása nagyon lassú tempót mutat.
2000-től megfigyelhető volt, hogy az ukrán gazdaság felfelé ívelő pályát vett, ami egészen 2008-ig tartott. A progresszió töretlen volt, a GDP évi 7-8%-kal nőtt, ám ezt a növekedést kezdetben csupán a kohászat és a vegyipar nemzetközi konjunktúrája tette lehetővé, majd az évtized közepén a belső kereslet is ugrásszerű növekedést produkált, ami tovább erősítette a fejlődést.
A kibontakozó világgazdasági válság azonban Ukrajnát rendkívül kedvezőtlen feltételek között érte el: jelentős volt az eladósodottság, az addig is hatalmas méreteket öltő külkereskedelmi mérleghiány még gyorsabb növekedést produkált, szinte a teljes lakosság eladósodott. Ez azonban nem csupán a világgazdasági válság hatására alakult így. Az ország 2008-ra egyébként is válság-közeli helyzetbe került volna, hiszen a 2005-től folytatott belső fogyasztást ösztönző gazdaságpolitikája, a túlterhelt szociálpolitikája, és a szükséges szerkezetváltás elmaradása elősegítette mindezt. A válság különösen kiélezte az ukrán gazdaság régi és új keletű problémáit, végül pedig a válság által egyik legjobban sújtott európai gazdasággá vált.
2009-ben Ukrajnát a pénzügyi válság, a hitelforrások beszűkülése és a gazdaság húzó ágazatainak egyrészt nemzetközi, másrészt belföldi recessziója jellemezte. Ezen kívül egy elhúzódó belpolitikai válság is kialakulóban volt, ami nagyban megnehezítette a válságkezelést, hiszen a politikai érdekcsoportok nem tudtak koordináltan fellépni. A politikai feszültségek jellemzően már a „narancsos forradalom” óta kibontakozóban voltak, ám a konjunktúra éveiben nem nyomták rá a bélyegüket a gazdaság működésére. Ellenben később a szükséges jogszabályok elfogadása vontatottan haladt, hiszen a törvényhozás a parlamenti többség hiánya miatt csak korlátozottan működött.
Ezen kívül a 2010-es elnökválasztás miatt a politikai vezetők nem szerettek volna megszorító intézkedéseket alkalmazni, így egy minden oldalra kiterjedő válságkezelési csomag sem keletkezett. Az ukrán elit olyan alapkérdésekben sem tudott megegyezni, mint az ország külpolitikai irányvonala vagy külgazdasági orientálódása – Európai Unió vagy Oroszország dilemma. Ukrajna jelenleg azonban már nem alkalmazhatja a multidimenziós kül- és külgazdasági politikát, hiszen mind a nyugat, mind a kelet konkrét integrációs ajánlattal állt elő. Ez pedig komoly kihívást jelent az ukrán törvényhozók számára, hiszen mindkét partner, döntő fontossággal bír más-más szempontok alapján.
A Kormány, nem titkoltan, csupán a külső forrásbevonásra akart támaszkodni a válságkezelésben, a prioritásaik között egyöntetűen a Nemzetközi Valutaalappal való együttműködés jelent meg. Az IMF már 2008 végén megítélt Ukrajnának egy közel 17 milliárd dollárnyi értékű hitelt (3600 milliárd forint), ezért cserébe, ahogy azt az IMF-től már megszokhattuk, komoly megszorító intézkedéseket kellett volna bevezetni – a költségvetés deficitjének minimalizálását, a nyugdíjrendszer átalakítását, az Ukrán Nemzeti Bank önállóságának kialakítását, a gázárakban a piaci árak tükrözését, valamint a Naftogaz pénzügyi helyzetének rendezését. Természetesen ezeket az intézkedések, az előbb említett választási okok miatt nem kezdték meg, az IMF pedig emiatt felfüggesztette az együttműködést Ukrajnával, amit csak 2010 júliusában sikerült felújítani, aminek keretében közel 15 milliárd dollár hitelkeret megnyitásáról döntöttek. Ez az új IMF program utat nyitott egy 610 millió euro összegű uniós kölcsönhöz, valamint a Világbank 800 millió dolláros hitelvonalához. A feltételeket ugyan nagyon lassan teljesíti Ukrajna, a nemzetközi hitelminősítők mégis folyamatosan javítottak Ukrajna besorolásán, ami egyben a bizalom lassú regenerálódását is jelenti. Ennek ellenére az üzleti környezet nem javult, a jogbiztonság hiánya még mindig fenn áll, a korrupció és a túlzott bürokrácia mindennapos jelenségek.
2009-ben az ukrán GDP közel 15%-kal csökkent, és egy évvel a válság kirobbanása után az ország külső eladósodottsága 104 milliárd dollárt tett ki, amit növelt az a tény is, hogy elsősorban külső forrásokra támaszkodtak a válságkezelés tekintetében. Ennek ellenére fontos megemlíteni azt is, hogy Ukrajnát soha nem fenyegette államcsőd, mert a jegybank devizatartalékai fedezetet nyújtottak az állam által garantált teljes külső adósság összegére. Tehát az Ukrán Nemzeti Bank megakadályozta a hrivnya összeomlását és stabilizálta a pénzügyi rendszert.
Forrás: kitekinto.hu