Tápanyagellátás: mennyit és miért annyit – a paprika példáján II.

Molnár Krisztina Gazdaság

Az értékarányos eladás feltételeit – hogy a termés színben, formában, nagyságban, csomagolásban kívánatos legyen a vevő szá­mára – a termesztett növény csak a kellő tápanyag-utánpótlással tudja teljesíteni, ami megfelelő agrotechnikával párosul. A „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány téli kurzusain gyakran hallani a gazdáktól az érvelést, hogy szántóföldön azért nem adunk egy tonna műtrágyát vagy X tonna szervestrágyát mondjuk a paprika alá, mert drága, mert nitrátos, rossz ízű lesz, mert a termés rohadni fog stb. Az alábbi cikk azért született, hogy megmutassa, miként számítható ki a kijuttatandó talajtáp mennyisége az elérendő terméseredmény és a termőhely figyelembe vételével.
A paprika tápanyagszükségletét két szempont alapján számíthatjuk ki: a termesztésre kiválasztott fajta termőképessége és a paprika fajlagos tápanyagigénye szerint.
A várható termésmennyiség kalkulálásánál nem a termeszteni kívánt fajta genetikai termőképességét kell figyelembe venni, hanem az adott területen elérhető, több évben megfigyelt legnagyobb terméshozamot.
A paprika fajlagos tápanyagigényén azokat a tápelem­mennyiségeket értjük, amelyek egy egységnyi termés előállításához szükségesek. Egy tonna termésre vonatkoztatva ez az érték 2,4 kg N, 0,9 kg P₂O₅ és 3,4 kg K₂O hatóanyag.
A tervezett terméshozam és a fajlagos tápanyagigény szorzata adja az elméleti tápanyag­szükségletet. A teljes szükséges tápanyagmennyiség a talajvizsgálati eredmény és a módosító tényezők figyelembevételével számítható ki. A különböző talajok fizikai és biológiai állapota, a klíma, a művelési mód, a helyi adottságok stb. a tápanyag hasznosulását nagymértékben befolyásolják.
Például
– sok nitrogén kerülhet a talajba a talajlakó mikroorganizmusok nitrogénmegkötő képessége által;
– a pillangósok után értékes N-vegyületek maradnak az utónövény számára a földben;
– a foszfor könnyen lekötődik a talajban;
– a talaj humusztartalma elősegíti az ásványi műtrágyák hasznosulását;
– a tápanyagfelvétel függ a talaj PH-jától is – legjobb a gyengén savanyú kémhatás a paprika számára;
– laza, homokos talajokon könnyen előfordulhat a tápanyagok kimosódása;
– a hőmérséklet, a besugárzás hatására változik a tápanyagfelvétel üteme;
– a nedvességtartalom nagymértékben hat a tápanyagok hasznosulására (száraz években foszfor- és káliumhiány-tünetek jelentkezhetnek, melyek bő vízellátás mellett megszűnnek);
– az elővetemény visszamaradt és beszántott szármaradványai az első időkben szintén tápanyagot vonnak el a talajból.
A felsorolt tényezők egy része a növény számára több tápanyagot biztosít, másik része gátolja azok felvehetőségét.
A kedvező és kedvezőtlen tényezők együtthatásának eredményeként a kiszórt N, P, K a következő arányban hasznosul: N – 60–80%; P₂O₅ – 20–40%; K₂O – 40–60%.
A hasznosulás értékének becslése a helyi adottságok figyelembevételével a termesztő feladata. Ha nem megalapozottan a legjobb hasznosulást feltételezve kevesebb tápanyagot juttat a növénynek, csökken az elérhető termés, ha viszont szükségtelenül a legrosszabb hasznosulást veszi figyelembe és nagyobb mennyiségű műtrágyát használ fel, azzal a termesztési költségeket növeli.
A talajvizsgálati eredmények, a fajlagos tápanyagigény és a módosító tényezők ismeretében kiszámítható a teljes tápanyagszükséglet a következő képlet segítségével:

Ahol: Öm – a hektáronkénti összműtrágya-mennyiség (N – nitrogén; P – P₂O₅; K – K₂O);
t – a talaj kedvező termőerejének fentartásához szükséges tápanyagmennyiség;
n – 1 tonna termés előállításához szükséges tápanyag;
é – a tápanyag hasznosulása (%);
h – a műtrágya hatóanyaga (%).

Példa: egy közepes termőképességű talajon 20 t termést tervezve (N, P, K = O) a következő műtrágyamennyiség szükséges, ha a tápanyagot ammóniumnitrát (34%), szuperfoszfát (18%) és kénsavas káli (50%) formájában juttatjuk ki. A hasznosulást alacsonynak (N – 60%, P – 20%, K – 40%) vesszük.

A képletbe behelyettesítve az adatokat a következő eredményt kapjuk:
Öm = ammóniumnitrát 235 kg + szuperfoszfát 500 kg + kénsavas káli 340 kg.
Összesen: 1075kg műtrágya kijuttatása szükséges.

A tápanyagszükséglet egy részét istállótrágyával is kielégíthetjük. Jó hatású a 30 t/ha mennyiség ősszel alászántva. A jól kezelt istállótrágya tonnánként 5 kg N; 2,5 kg P₂O₅; 6,0 kg K₂O hatóanyagot tartalmaz, amelynek körülbelül a fele az első évben hasznosul. Ezt a hatóanyagmenyiséget természetesen le kell vonni a kijuttatandó összműtrágya-mennyiségből.
A fenti számítás természetesen más megcélzott, az adott helyen reális termésmennyiség (15 t vagy 25-30 t) esetében is elvégezhető.

Őrhidi László, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója