Bizalomra méltó Isten

A karmesternek: Dávid zsoltára.

Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!

Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!

Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!

Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!

 

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten. (Zsolt 31,6)

Odaléptem az ugródeszka széléhez, és már egy pár perce ott álldogáltam, az első ugrásomra készülve a főiskola medencéjébe. Megpróbáltam lazítani, és visszaemlékezni az úszó leckéken hallott tanácsokra, de nagyon ideges voltam.

„Ne félj!” – kiáltott rám az úszóedzőm az ugrásomra várva. „Ne felejtsd el, itt vagyok és segítek neked.” Mikor meghallottam az edzőmet, elhatároztam, hogy leugrok. Szavai bizalmat ébresztettek bennem; ha bajba kerülök, segíteni fog.

Erre a helyzetre visszaemlékezve eszembe jutott Jézus imája a Gecsemáné kertben. Félelmek között így imádkozott: „Vedd el tőlem ezt a poharat.” De bizonyára azt is tudta, hogy teljes mértékben megbízhat a mennyei Atyában, aki még a halálban is megszabadítja őt, mert így folytatta: „Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” (Mk 14,36)

Életünk során nehézségek, veszélyek és próbatételek érnek bennünket. De ahogy Jézus bízott Istenben életének legsötétebb órájában, mi is biztosra vehetjük ígéreteit, hogy gondoskodik rólunk mind e földi, mind pedig az eljövendő életünkben.

Imádság: Örökké szerető Istenünk, taníts minket bízni benned minden körülmények között. Ámen.

Ha emberek cserben is hagynak minket, Istenben akkor is bízhatunk.

IMÁDKOZZUNK AZ ÚSZNI TANULÓKÉRT!