A csend mint műfaj

Nem beszélünk-e túl sokat? Képesek vagyunk csak némán ülni Isten előtt?

A munka, a család és a szolgálatok pörgésében, nagy döntések előtt, kiúttalannak tűnő élethelyzetben, vagy egyszerűen Isten közelségét keresve sokat jelenthet egy lélegzetvételnyi szünet. Erre kínál alkalmat a LélekJelenLét, amit református gyülekezeti tagoknak, lelkipásztoroknak, szolgálóknak kínálnak a húsvét előtti időszakban.

A LélekJelenLét a Sófár református dicsőítő kezdeményezésből indult ki. A Sófár egy olyan szerveződés, amely elsősorban azoknak igyekszik találkozási helyet biztosítani, és segíteni, akik szeretnék Istent a református egyházban dicsőíteni. A Sófár szeretné az Istennek való éneklés megannyi (új) műfaját meghonosítani. A szervezet legnagyobb szabású rendezvény a dicsőítő iskola, ahol számos hangszeren lehet zenélni, Istennek adni „az énekedet, zenédet, hangodat, szavaidat, ám a dicsőítés mindezeknél sokkal több, tágabb fogalom.” A Sófárban az új énekek mellett fontosnak tartják és éneklik is a hagyományos református énekeket – mondja Szabó Lilla református lelkipásztor, majd a LélekJelenLét ötletének megszületéséről beszél.

– A Sófárban szolgálókban megfogalmazódott, hogy a dicsőítés másik műfaja, éppen az ellenpólus lehet, amikor a csend szólal meg. Elhallgatunk mi, elhallgatnak a hangszerek, és meghalljuk Istent. Ez a fajta elcsendesedés nem igazán jellemző a református kegyességre, inkább a katolikusoknál hallunk többet a szemlélődő, vagy meditatív imádságról. Ezt gyakran „gyanúsan” szemléljük, mert nekünk, reformátusoknak idegen. A csendre való igény, azonban többünkben is megfogalmazódott, és próbáltuk keresni, hogy a református kegyességben mi lehet a módja a csendre való eljutásnak – mondja a lelkipásztor.

– Ha arra gondolunk, hogy szeretnénk elvonulni és kiszakadni a világ zajából, akkor a református csendes nap jut eszünkbe. Ennek már jól kialakult a felépítése: áhítat, tanítás, kiscsoportos beszélgetés és szabadidő. A LélekJelenLéttel szeretnénk a csendes nap alternatív verzióját kikísérletezni, de a műfaj még kialakulóban van. Úgy hirdetjük meg, hogy alternatív csendes napok, ahol többféle módon próbálunk segíteni, hogy a résztvevők Isten jelenlétébe kerülhessenek.

Képmeditáció, igemeditáció, elmélyülés a természetben, túrázás, és számos más módszer segíthet abban, hogy keressék Isten üzenetét.

– Nagyon érdekes a természetben kialakított imaösvény. Ez lehet az a közeg, ahol nyugalomban, az ösvényen kifüggesztett igék segíthetnek az imáinkban, és az egyéni csendességben is. A világban az előttünk lévő feladatok foglalkoztatnak minket, itt lehetőség lesz kilépni, és megélni a valódi jelenlétet. Ezért is kapta ez a négy nap a LélekJelenLét nevet. A múltból jövünk, megállunk a jelenben, és a jövőre készülünk az elcsendesedés által, előkészítünk valami újat az életünkben. De a jelenben az adott napot, a jelenlétet, Isten jelenlétét próbáljuk átélni.

Szabó Lilla szerint nagy ereje van annak, amikor az ember teljesen el tud hallgatni, és megszólalhat Isten.

– Volt olyan időszaka az életemnek, amikor képtelen voltam megszólani, annyira nagy terheket hordoztam. Nem tudtam kimondani, ami bennem égett, lelkesített, vitt az emberek felé, hanem csak ültem Isten előtt szótlanul, összetörve, némán. Akkor éltem meg leginkább, hogy mennyire közel van hozzám Isten, amikor nem tudtam megszólalni. Azóta nagy kérdésem, hogy nem beszélünk-e túl sokat és tudunk-e csak csendben lenni Isten előtt? Ima közben is kényszerünk van, hogy szép mondatokat fogalmazzunk meg, közben pedig nem vesszük észre, hogy egyszerűen ott ülni Isten oltalmában, csak ott lenni anélkül, hogy bármit mondanánk, mekkora erőt hordoz.

– A református hagyományok is egy sokkal csendesebb életvitelben alakultak ki annak idején. De a mai világban is meg kell találni, hogy mi az, ami elvezet Istenhez, református és a miénk lehet. Mindehhez hiteles és bátor szolgálók kellenek, akik érzik a határokat. Sokat imádkozunk, hogy megtaláljuk a megfelelő utakat.

_ Egyrészt leltárt. Amikor megállunk és visszatekintünk a múltra lehetőséget kapunk arra, hogy meglássunk mindazt, ami jó, amivel megajándékozott minket Isten. Ez erőt adhat a folytatáshoz, még akkor is, ha nehéz élethelyzetben van valaki. A jelenlétben való gazdagodás segít, hogy Istent és önmagunkat is jobban megismerjük, erősítsük a kapcsolatot, és lehetőséget kapjunk egy új kezdetre. Egy ilyen négy napos elvonulás azt jelenti, hogy rászánjuk az időnket elcsendesedni Istennel. Ez fontos döntés.

– Aki fél, azzal lehet biztatni, hogy Mátraházán egy közösségben lehet. Olyan merész emberekkel együtt, akik elvonulnak néhány napra, hogy csendben lehessenek. A közösségben megélt csend biztonságot ad, ott lesznek a többiek, a lelki vezetők, és a lelki gondozók, de teljes elvonulásra is lesz lehetőség.

A mátraházi Ráday Konferenciaközpontban április 10. és 13. között várják az érdeklődőket a LélekJelenLétre. Az „alternatív csendes napok utolsó napja virágvasárnapra esik. Bár a csendről és az elcsendesedésről szól majd a hétvége, mégis lesz dicsőítés, de a szokásosnál halkabb, csupán egy gitárral és furulyával.