A hiányzó láncszem

Isten szereti az embereket, ezért két dolgot vár viszonzásként: szeresd te is Őt, úgy ahogyan Ő szeret téged, és szeresd te is az embereket úgy, ahogyan Ő szereti őket. Nagyon alap. Sokat beszélünk róla, néha úgy érzem túl sokat is. Annyira sokat hogy közhellyé degradálódott a felszólítás: szeresd! Pedig itt nem közhelyről van szó, hanem a legmélyebb és legnagyszerűbb dologról, valamiről, ami elviselhetővé, sőt élvezhetővé, szerethetővé teszi a világunkat. Szeretni kell, mert szeretet nélkül elviselhetetlenné tágul a lét, amiben mi porszemként vagy a létet kitöltő óriásokként létezünk, de boldogtalanul. Szeretni és szeretve lenni boldogságot okoz. Nem a levegőbe-beszélés a szeretetre történő felszólítás. Van viszont egy csomó csúsztatás az értelmezésben. Az egyik legnagyobb csúsztatás, hogy kihagyjuk a szeretet-mechanizmusból azt a kapcsot, ami összeköti Isten szeretetét az emberek szeretetével: saját magamat.
Forrás: Újragondoló