A kegyelem iskolája

Philph Yancey Meghökkentő kegyelem című könyvében olvastam egy nagyon jó megfogalmazást arra, hogy mi a különbség a törvény (törvényeskedés) és a kegyelem között.

A törvény azt mondja: ezt KELL tenned. A kegyelem viszont azt mondja: Ezt meg LEHET tenned, megteheted. A törvény fenyegetőzik: ha nem teszed meg… A kegyelem a lelkedre beszél: kérlek, tedd meg. A törvény szigorral és vasököllel akar „jóvá” tenni, a kegyelem viszont szeretettel és önfeláldozással. Elgondolkodtam ezen. Eszembe jutott a kifigurázott vezető képe, aki azt mondja: fogjuk meg és vigyed. Úgy érzem, ilyen a kell. Egyszer egy etika professzor a házastársi hűségről tartott szemináriumi előadást. Egyik diákja amolyan fiatalos pimaszsággal és erkölcsi felsőbbrendűséggel nekiszegezte a kérdést: hogyan beszélhet professzor úr a házastársi hűségről, miközben tudjuk, hogy professzor úr elvált. A professzor ezt kérdezte a diáklánytól: látott Ön már olyan útjelző táblát, amelyik maga is abba az irányba halad amerre mutat? Érdekes megközelítés. A kérdés nekem mindig az, hogy valaki azt mondja-e: ezt így KELL, vagy pedig azt: így is teheted, LEHET így is. A kegyelem nem követel. A kegyelem önmagát adja, nem ír elő, mert a kegyelem természetétől idegen az erkölcsi felsőbbrendűség. A kegyelem az erkölcs bukásának a végeredménye. Isten látta, hogy az emberek képtelenek megütni törvényének a mércéjét, hogy minél erkölcsösebbek, gyakran annál kevésbé vannak közel Istenhez. Tegnap este C. S. Lewis A szeretet négy arca című könyvében olvastam, hogy az ember minél távolabb van Istentől, annál közelebb van hozzá. Minél inkább érzem úgy, hogy jó vagyok, és megérdemlem a szeretetét, annál messzebb kerülök tőle. A kegyelem emberi erőfeszítéseink csődjének a következménye. A kegyelem pont arról beszél, hogy rá vagy szorulva, hogy kegyelemből kapd meg azt, amiről úgy gondolod, képes vagy kiérdemelni. A szeretet kapcsán idézi Lewis, hogy a szeretet akkor szűnik meg démon lenni, amikor megszűnik isten lenni. És tényleg: az állítólagos szeretet nevében mennyi, de mennyi életrontó, gonosz és önző dolgot képesek vagyunk elkövetni. A kegyelem nem előírásokban beszél. A kegyelem szótárában az erkölcsi magatartás a kegyelemmel történő szembesülés következménye. Egy következmény, és nem előfeltétel. A törvény úgy működik, mint a kredit-rendszer: ha nem teljesítetted az előfeltételt, nem veheted fel a rá épülő kurzust. Ha többször próbálkoztál, és nem sikerült, nem kapsz diplomát. A kegyelem úgy működik, hogy mielőtt egyetlenegy kurzust is felvehettél volna, már megkaptad a diplomádat. Nonszensz, ugye? Ki tanulna egy betűt is, miután a kezében van a diplomája? A kegyelem iskolája viszont pont így működik: úgy járod ki, hogy mielőtt elkezdted volna a tanulmányaidat, már megkaptad a diplomát. A kegyelem a végeredmény szemszögéből néz. Amikor a Biblia Isten szeretetéről beszél, akkor azzal érvel, hogy azért tiszta, előítélet és elvárás-mentes Isten szeretete, mert Jézus már akkor meghalt értünk, mikor még bűnösök voltunk. Mielőtt hittünk volna benne, ő már eltörölte a bűneinket. A kegyelem nem kompatibilis ennek a világnak a törvényszerűségeivel. A kegyelem Isten országának a törvénye. Az új törvény, a szeretet törvénye. Isten szeretetének a törvénye. Az elvárás-mentesség és az inspiráló, a jövőbe bele-szeretgető magatartás, amivel hozzánk viszonyul. A törvény azt mondja: KELL, és közben nyilvánvaló, hogy nem lehet. A kegyelem azt mondja: LEHET! Nem kell, hanem lehet. Lehet, mert Jézusnak KELLETT helyettem megtenni, amit én képtelen lettem volna. Jézus szerzett helyettem diplomát Isten iskolájában.