A keretek megtelnek majd
Mi, kárpátaljai reformátusok jók vagyunk a tervezésben. Tervezünk egy- vagy többnapos alkalmakat, tematikus hónapokat és évet, megpróbálva egy téma köré rendezni a mondanivalót, amit tovább kell adnunk. Rövid szolgálati időm alatt rengeteg ilyen tervet láttam, többet végre is hajtottam, és több kudarcának is tanúja lehettem. Tudjátok mely tervek buktak el legkönnyebben és leghamarabb? Az üresek.
Az üres tervek nem azért üresek, mert nincsenek bennük konkrét megvalósítási utasítások, vagy mert nincs erőnk, időnk, emberünk a végrehajtásukra. Az üres tervek sokszor egy helyben járatnak minket, nem visznek előre, hiányzik belőlük a lényeg, az élet – és igen, sokszor a Lélek is.
Jaj annak a hívő embernek vagy közösségnek, akik Lélek nélküli, üres terveket szőnek és követnek, ettől várva eredményeket. Teljesen értelmetlen, haszontalan és áldatlan munkában vannak, amiben halálosan elfáradnak. Az átfogó ötletelés, a felkészült szakemberek, a korlátlan anyagi lehetőségek ugyanis nem tudják pótolni a Lélek jelenlétét és áldásait. Pedig ahol Lélek van, ott élet van.
A kánai menyegző történetében van egy rövid említés, ami számomra fontossá vált, a Lélek kiáradásának ünnepére készülve. A Jn 2, 6-7-ben olvassuk:
„Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig.”
Egy esküvői vacsora szervezése az átlagosnál összetettebb logisztikai feladat, rengeteg dologra kell figyelni. A vendéglátók figyeltek is a vendégekre, az ülésrendre, kitették a rituális kézmosáshoz szükséges edényeket – de ezek a 80-120 liter víz befogadására alkalmas kőhordók üresek voltak!
A násznép fenntartotta a vallásos látszatot, lehet a vendégek oda is mentek a hordókhoz, talán még úgy is tettek, mintha lenne bennük víz, belenyújtották a kezüket, aztán teljes természetességgel asztalhoz ültek, és senki sem szólt a násznagynak. Az ünnepségnek mennie kellett tovább, a tervet meg kellett valósítani.
A kővedrek azonban üresen maradtak. Megvolt a tisztálkodás lehetősége, de nem került sor a tisztálkodásra. Vajon közösségeinkben és életünkben vannak ilyen üresen álló szokások és magatartások? Vajon mindenki imádkozik, aki énekel az istentiszteleten? Mindenki bűnbánatot tart, aki úrvacsorázik? Minden konfirmandus Jézusé lesz, aki erre fogadalmat tesz?
Nem keserítelek a válaszaimmal, sem azzal, hogy folytatom a felsorolást. Azonban a problémák megoldását én nem abban látom, hogy lebontjuk a régi kereteket és újakat építünk az anyagukból. A hitbeli növekedés kulcsa a már birtokolt tudásban, hitben, hűségben való megújulás.
2024 a Kárpátaljai Református Egyházkerületben a Megújulás Éve. A valódi, tartós megújulás nem restauráció, valami régi felújítása, hanem gyökeres megfrissülés, átalakulás és megerősödés a Lélek által. A megújulás ott kezdődik, hogy Jézus megtölti az üres kereteket Lélekkel. Ha Ő velünk és bennünk van, akkor a régi, kopott énekek is felemelik a szívet és megerősítik a hitet. Ha a Lélek szele belekap a kifeszített, irányba fordított vitorláinkba, ott növekedésnek indul a közösség, a család és az egyén. Akkor még az üres egyházi keretek is jelentéssel, örömmel és áldással telnek majd meg.
Ebben a hónapban a Lélek munkája lesz írásaink középpontjában. Hiszem, hogy ha nem állunk ellen Neki, megtelnek ismét utcáink, tereink, templomaink és szíveink!
Kívánom, tapasztald meg életed kiüresedett részeinek átformálódását és megtöltését Isten lelkével, legyen számodra is a megújulás éve 2024!
Laskoti Zoltán
Forrás: teso.blog