A legnagyobb ellenség

Gyermekkorunktól kezdve dualista világban növekszünk. Megtanuljuk, hogy mennyivel másabb és jobb a világosság a sötétségnél, hogy vannak sárkányok és sárkányölők, illetve a farkas nem azért szeretne bejutni a kismalacok házába, hogy hangulatos pillanatokat töltsön együtt a házigazdákkal. Sebeket szerzünk, míg elfogadjuk az igazságot, hogy vannak barátok, bizalmasok és ellenségek, akik ártanak nekünk. Ahogy idősödünk, a világképünk is tágul, változik és rájövünk, ellenségekkel vagyunk körbevéve több fronton is. A közösséginek mondott média, a hivatalos és nem hivatalos tájékoztatás is rengeteg energiát fektet abba, hogy körülhatárolja és prezentálja az ellenségképet. Mert a közös céloknál csak a közös ellenségek kovácsolnak jobban össze minket.

De melyikük a legnagyobb?

Kevesebb, mint egy évvel ezelőtt írtam arról, hogy a mérgező szégyen hogyan kúszik be és telepszik rá mindannyiunk életére gyerekkorunktól fogva. A legnagyobb ellenségünk az, aki a szégyennel támad minket. Ez pedig az önvád.

Laskoti Zoltán legnagyobb ellensége Laskoti Zoltán. Sokáig kellett érnem, míg ezt a mondatot teljes bizonyossággal ki tudtam mondani. Szembesülnöm kellett az önváddal és önmarcangolással, amivel megakadályoztam a sebek gyógyulását és az irgalom diadalát az életemben.

Az önvád, önmarcangolás és túlgondolás sok esetben képtelenné tesz arra, hogy az irgalmat mások mellett magunkon is gyakoroljuk. Néha pedig meg kell tudnunk bocsátani magunknak is, hogy ezután másoknak is adhassunk a bocsánatból.

Hogyan gyógyulhatsz a krónikus önvád és szégyen ördögi köreiből?

Először is, akármilyen sablonosnak és felszínesnek hangzik, szembesülnöd kell azzal, aki vagy és meg kell tanulnod bizalmat szavazni magadnak, gyakorolnod kell a vádak és számonkérések elengedését. Nem a teljesítményeid alapján kaptad Isten kegyelmét, sokkal több vagy, mint az, amit megtettél.

Aztán gyakorolnod kell az irgalmat önmagad felé. Ha megbántad a bűnt, ami bántott, miért nem tudod elengedni? Igaz az Ige, hogy „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8,1). Ne kapaszkodj abba, amitől már eloldott az Úr, sokkal több vagy, mint az, amit hibaként a saját szemedre hánysz!

Végül, tanuld meg újra „felépíteni” magad. Minden bukás és esemény, ami önmarcangolásra ad okot, rombol a személyiségünkön. De sokszor pont a rombolásra, bontásra van szükség ahhoz, hogy felépüljön és kialakuljon valami új.

Kérd ma a szégyenben megfürdött, önvádtól megkínzott Dáviddal együtt az irgalmat, és győzd le a legnagyobb ellenséged, önmagad:

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” Zsolt 51,3-4

Laskoti Zoltán

Forrás: teso.blog