A meg nem született gyermek keresztútja Huszton
Közeledik a Húsvét. A nagyböjt közepén járunk, amikor több erre az időszakra jellemző ájtatosságot gyakorolunk, melyek segítenek nekünk megélni az igazi bűnbánatot és felkészülni Jézus feltámadásának ünnepére.
Egyike ezeknek az ájtatosságoknak a keresztút, mely évszázadok óta egy sokak által gyakorolt ima- és elmélkedésforma. Leginkább nagyböjt időszakában mondjuk, de az év más napjain is előszeretettel imádkozzuk. A keresztút lényege: buzgó szívvel kísérjük el Jézust a keresztútján, halálra ítélésétől egészen a sírba helyezésig. Tizennégy olyan állomáson állunk meg és elmélkedünk, ahol Jézus keresztútjának egy-egy eseménye fontosabb üzenetet hordoz számunkra.
Az ájtatosságnak több formáját ismerjük és tematikailag is többféle lehet. A keresztutat mondhatjuk egyénileg vagy közösségben, énekekkel vagy anélkül, hosszabb vagy rövidebb formában. Van egészségügyi dolgozók keresztútja, papok keresztútja, betegek keresztútja vagy az édesanyák keresztútja is egy igen kedvelt téma.
A Huszti Szent Anna templomban is régóta él a keresztútjárás hagyománya. Nagyböjt második hetében az Imádkozó édesanyák imacsoportja szervezte a keresztutat. A felnőttek fontosnak tartották, hogy a gyermekeket is elhozzák a templomba erre az alkalomra, hogy már kiskorukban megtapasztalhassák Isten kegyelmét életükben.
Az édesanyák által szervezet alkalom egy különleges keresztút volt: a meg nem született gyermek keresztútja. Minden állomás mellett a felolvasó szavai mélyen a jelenlévők szívébe hatoltak, hiszen emlékeztettek az emberi élet értékére, az ember nagy méltóságára, az édesanyák gyermekük iránti szeretetére és az Isten végtelen irgalmára.
Az ájtatosságot Csendes Erika hitoktató, az Imádkozó édesanyák imacsoportjának alapítója vezette. A hívek együtt imádkoztak az édesanyákért, a gyerekekért, az élet ajándékáért.
A díszlet, a Jézus szenvedését ábrázoló stációk, a nagy feszület, az ima szavai, a csend, a gyermekek ártatlan jelenléte, mind hozzájárultak ahhoz, hogy Isten szavát meghalljuk életünkben és aszerint éljünk.
Fotók: Szvitlána Moroz
Fehér Rita