A misszió Kulcsa

Volt, aki megnyugvásra vágyott, más a kedvese kezét szerette volna elnyerni, és olyan is, aki az élet értelmét kutatta – hasztalanul. A volt Sztálinváros környékén sokan felnőttként tértek meg, az egyik református missziói gyülekezet ma mindannyiuknak lelki otthona.
Kicsi, takaros templom bukkan fel a láthatáron, ahogy a Kulcsot Rácalmással összekötő úton megérkezünk a Duna-parti kisvárosba.
A rácalmási evangélikus–református templom kedves boltozata alatt a fiatal lelkész örömmel meséli, hogy a székeket nemrégiben padsorokra cserélték. Az adományozó a tököli református missziói gyülekezet, ahol a dunamelléki missziói egyházközségeket bemutató sorozatunkat tavasszal abbahagytuk. Hamarosan a gyülekezet néhány tagja is megérkezik a templomba, hiszen presbiteri gyűlés kezdődik. Ezúttal is, mint mindig, leginkább az foglalkoztatja a közösség döntéshozóit, hogyan érhetnének el még több embert a környéken az evangéliummal.
Körutunk legutóbbi állomásán a kulcs–rácalmási református gyülekezetet látogattuk meg.

Nyitott ajtó
– Sokféle világnézetet megismertem, kereső ember voltam – emlékszik vissza Bíró Gyula Vencelné Judit. A fiatal édesanya kérésemre a rácalmási templomban arról az időszakról mesélt, amikor egyre világosabb lett számára, hogy Jézust szeretné követni, mégsem talált lelki otthonra.
– A szüleim nem kereszteltek meg, de nem is ellenezték a hitet, azt mondták, én döntsem el felnőtt koromban, hogy hová szeretnék tartozni. Mindenfelé keresgéltem, de egyik filozófia vagy gyülekezet sem adott igazán választ a kérdéseimre.
Judit szerette volna Jézust követni, a kulcsi templomot azonban sosem találta nyitva, és attól is tartott, hogy a gyülekezet zárt közösség: ha nincs megkeresztelve, nem járhat templomba. Imáira hamarosan megérkezett a válasz. A kulcs–rácalmási gyülekezetet missziói egyházközséggé nyilvánították, és a településre lelkipásztor költözött. A szülői értekezleten hallott tőle arról, hogy a gyerekeket hittanra várják. Nem sokkal később egy szabadtéri családi napon megtudta, hogy a templom padjai nincsenek névvel ellátva, őt pedig szeretettel látnák az istentiszteleten.
– Annyira kedvesen fogadtak a közösség tagjai, hogy azonnal otthon éreztem magam. A következő alkalommal már vittem magammal a kisfiamat is. Mióta gyülekezetbe járok, sokkal tartalmasabbak a napjaim, bibliát olvasok, mindennap imádkozom, és az ünnepeink is új értelmet nyertek. Rengeteg kérdésemre választ kaptam – számolt be a családanya az elmúlt hónapokról.
A gyülekezet számára az idei pünkösd különleges alkalom volt, hiszen Judit megkeresztelkedett és konfirmált is.
Várakozással teli
A megközelítőleg háromezer fős Kulcs és az ötezer fős Rácalmás Dunaújváros vonzáskörzetében található települések a 6-os főút mentén. Az elmúlt évtizedekben sokak megélhetését az iparváros gyárai biztosították. A volt Sztálinvárosban azonban nem nézték jó szemmel, ha a munkások megkeresztelték volna a gyermekeiket, vagy eljártak volna istentiszteletre. Így történhetett meg, hogy generációk nőttek fel anélkül, hogy betették volna a lábukat a templomba. Sokan a kilencvenes években, felnőtt fejjel kezdtek el érdeklődni a keresztyénség iránt.
A közigazgatásilag sokáig összetartozó települések, Kulcs és Rácalmás a dunaújvárosi református gyülekezethez tartoztak, és ma is egy egyházközséget alkotnak, noha a két település mintegy két évtizede különvált. Tavaly augusztusban a leányegyházközséget missziói gyülekezetté nyilvánították, és Kulcsra lelkész költözött. A településeken egyre többen tudják, hol keressék a lelkészt, és azt is, milyen gyülekezeti alkalmakra látogathatnak el. A közösség tagjai emellett igyekeznek minél többeket megszólítani. Szerveztek családi napot, adventi játszóházat, családi istentiszteletet és elindították a tízalkalmas Keresztkérdések nevű sorozatot, amely a keresztyén hit alapjaival ismertette meg az érdeklődőket. Az elmúlt néhány hónapban több család is aktív tagja lett a gyülekezetnek, és olyanok is eljárnak istentiszteletre, akiknek korábban semmilyen kapcsolatuk nem volt az egyházzal.

– Teli vagyunk várakozással. Missziói gyülekezetként rengeteg feladatunk van – mondta látogatásunkkor Virág László presbiter.
– A mi generációnkban és az utánunk következőben is valamiért fenntartásokkal viszonyulnak a fiatalok a keresztyénség iránt, és gyakran nem is tudják, mire mondanak nemet. Próbáljuk minél nyitottabb programokkal elérni az embereket, és lehetőséget biztosítani nekik arra, hogy esetleg őket is megérintse az evangélium üzenete – magyarázta a presbiter.
Hűséggel szolgálni
Eleinte azért kezdett templomba járni, mert menyasszonya nagymamája ehhez a kitételhez kötötte a leendő frigyet. Nyári Zsolt és családja évek múlva már saját elhatározásból látogatta a kéthetente-havonta tartott kulcsi istentiszteleteket.
– Huszonkét éve vagyok együtt a nejemmel, és ezt nagyrészt annak köszönhetem, hogy van mibe kapaszkodnunk, hiszen az igehirdetések biztos útmutatást adnak – fogalmazott. A gyülekezet gondnoka hangsúlyozta, a hűség nélkülözhetetlen a missziói egyházközség ügyes-bajos dolgainak intézésében is.
– Hűnek kell lenni Istenhez, a közösséghez, nem lehet úgy szolgálni, hogy egyik héten lelkesedem, utána két-három hétig nem.

A kulcs: türelem
Nagyon jó alap a gyülekezeti munkához, hogy többen fiatal felnőttként keresztelkedtek meg – állítja a kulcs–rácalmási lelkipásztor. Kovács Enikő elmondta, megkérték a templomba járókat, hogy döntsenek arról, a dunaújvárosi közösséghez akarnak-e tartozni vagy inkább az új gyülekezet létrejöttében vennének-e részt. Sokan döntöttek az utóbbi mellett.
– Egy új, formálódó közösségben talán könnyebb a missziós küldetést szem előtt tartani. Persze, szembesültünk a nehézségekkel is, nem volt adószámunk, bankszámlaszámunk, pecsétünk, és presbitériumunk sem. Legnagyobb meglepetésemre, már három hónap elteltével sikerült olyan döntéshozó testületet felállítani, akiknek a tagjai szívügyüknek tekintik a missziót – fogalmazott a lelkész.
Kovács Enikő szerint a gyülekezetépítés egyik kulcsmomentuma a türelem.
– Többen járnak templomba, mint amikor délután volt istentisztelet, de a gyülekezet növekedése lassú folyamat. Az Úristen kezében van, és olyan ütemben történik, ahogy jónak gondolja, még akkor is, ha mi siettetnénk, vagy várnánk valami látványosat. Nem csupa sikertörténet egy missziói gyülekezet építése, másként emberi vállalkozás lenne. Azt jelentené, hogy lehet mechanikusan végezni ezt a szolgálatot, az Isten Szentlelke azonban mindig ott fúj, ahol akar; és mindig örülök, amikor látjuk ennek a megvalósulását.
Hely és lehetőség
A kulcs–rácalmási egyházközségben kilencven felnőtt gyülekezeti tagot tartanak számon, sokan pedig hittanos gyermekeik révén kerültek kapcsolatba a református közösséggel.
– Az emberek nem jönnek el csak úgy a templomba, ismeretségeket kell kötnünk. Ha találkoztunk a hittanos gyerekek szüleivel egy adventi játszóházban, egy családi napon, vagy az otthonukban, akkor máris könnyebben eljönnek az istentiszteletre, mert nem az ismeretlenbe kell jönniük. Mi helyet és lehetőséget adunk azoknak, akikben van vágy az Isten iránt. Kényszeríteni senkit sem akarunk, de ha valaki keresi az Istent, igyekszünk olyan közösség lenni, hogy nálunk megtalálja – mondta a lelkész.

Amikor hazaérkeztem a kulcs–rácalmási gyülekezetbeli látogatásomból, az járt a fejemben, vajon tanácskoznak-e még a kis református közösség elöljárói. És az, hogy majd fél évszázados hátrányt vajon be lehet-e hozni néhány év alatt. Visszagondolva a kedves templomra és Krisztus újdonsült követőire, rájöttem, talán nem is az a fontos, milyen vaskos lakat rekesztette el hosszú időre a legfontosabb kincset megannyi család elől, mert mára megkerült a zárba illő kulcs.
Jakus Ágnes
Forrás: parokia.hu