A reformáció 500. évére emlékezett Kárpátalja fiatalsága

„Mérföldkőhöz érkeztél, egy újabb útra léphetnél, / Mielőtt tovább indulnál, állj meg kicsit, s gondold át, / Ki az, ki ilyenné formált?” –zengett Beregszász főterén október 14-én délután közel ötszáz fiatal jelenlétében. Az alkalmat a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) hívta életre a reformáció ötszázadik évfordulójának méltó megünneplése céljából.

A fiatalok, akik Kárpátalja különböző településeiről, illetve az anyaországból érkeztek, a város három részén gyülekeztek, ahonnan közösen indultak a központ irányába a Mindennap veled leszek című ifjúsági éneket, a KRISZ himnuszát harsogva. A főtéren a már fent idézett, az ünnepi esemény alkalmából meghirdetett dalpályázat győztes művének eléneklése után a fiatalok egy utcai performansz részesei lehettek. A szabadtéri programot követően a délután a beregszászi református templomban folytatódott áhítattal, dicsőítéssel és evangelizációval.

Az áhítatot Sipos József, a KRISZ elnöke tartotta a 46. zsoltárt véve alapul. Luther Mártont ez a zsoltár indította arra, hogy megírja az Erős vár a mi Istenünk című dicséretet. – Jó lenne, ha az itt lévők szívébe is beleivódnának a zsoltár szavai: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban”– fejezte ki óhaját a lelkész, aki a személyes életéből idézett fel olyan helyzeteket, amelyekben megmutatkozott az isteni oltalom és erő. – Nem a mi kezünkben van az életünk, nem mi rendelkezünk vele, ezért sem féltenünk, sem irányítani akarnunk nem kell– figyelmeztetett. Amikor Luther Mártontól azt kérték, hogy vonja vissza a tanait, ő azt felelte: „Itt állok, másképp nem tehetek!”. Nem féltette az életét, ahogyan a többi reformátor sem, mert tudta, hogy Isten kezében van. Sajnos sokszor csak a nyomorúságban és a bajban megyünk az Istenhez. De Ő még ilyenkor is vár, segít, felkarol. „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön” – emelte ki a következő igerészt, majd Reményik Sándor Csendes csodák című versét osztotta meg a hallgatósággal.

Az áhítatra válaszul Csákány Marianna, a Kisgejőci Református Gyülekezet kántora vezetésével az alkalom résztvevői megtanulták az Erős várunk nékünk az Isten kezdetű dicséretet (MRÉ 254/B). Az énektanulást követően a tisztahangú énekes ifjúsági és evangéliumi dalokkal szolgált az eseményen.

Ezután felolvasták a dalpályázat résztvevőinek névsorát, meghallgatták a külön- és fődíjas dalokat, majd átadták a jól megérdemelt díjakat. A zsűri különdíját az Életünk a kezedben van című alkotás kapta, amit Pópé Flóra írt. A győztes pályamű a Formáld át… címet viseli, szerzői pedig Bedő Zita és Bíró Levente voltak.

Szanyi György, borzsovai lelkipásztor, a KRISZ korábbi elnöke evangelizált. Az igét Aggeus próféta könyvének második részéből (1–9.) olvasta és magyarázta. – 1517. október 31-én valami hatalmas dolog indult el. Ha hallunk Lutherről, Kálvinról, Zwingliről és a többi reformátorról, akkor azt mondjuk, hogy milyen nagyszerű idők, milyen bátor emberek voltak. Vagy ha visszamegyünk egészen Krisztusig, és olvassuk az Apostolok cselekedeteit, akkor látjuk, hogy a tanítványok mi mindent képesek voltak megtenni Istenért, égett a szívük, telve volt a lelkük azzal a vággyal, hogy az Ő akaratát teljesítsék. Aggeus próféta akkor kezdett el szolgálni, amikor Izráel népe hazatért a fogságból. Elkezdik a templom újjáépítését, de nincs annyi pénzük, eszközük, kultúrájuk, mint Salamon idejében. A próféta kiáll a nép elé Isten igéjét hirdetni, és megkérdezi, hogy van-e köztük olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében. Isten ma ugyanígy megkérdezheti tőlünk, a kicsit idősebbektől–fogalmazott a lelkész –, hogy „Emlékeztek-e az én dicsőségemre?”. Huszonöt évvel ezelőtt tömegével jöttek a fiatalok Isten dicsőítésére, nem kellett busszal hozni őket, elég volt összeütni két fedőt. Megtapasztaltuk az ébredés csodáját. Hol vagyunk most ahhoz képest? Ugyanezt a kettősséget érezhették a fogságból hazaérkezett izráeliek, akik még a régi templomot is látták. Látjuk az ősöket, akik előttünk jártak. De vannak-e most a padok között Lutherek, Kálvinok, akik azt mondják, hogy nem adjuk fel az Isten igéjébe vetett hitünket, meggyőződésünket, nem futunk el, mert hiszünk. Mennyire nagy a különbség?! Isten mégsem a különbséget nézi, hanem azt mondja az izráelieknek, ma pedig nekünk, hogy „Légy bátor”! Bátor ember az, aki egy nehéz helyzetben nem fut el, hanem szembe mer nézni vele, legyen bármi is az. Mit mond még az ige? „…és dolgozzatok, mert én veletek vagyok.” Luther tette a dolgát, és most úgy emlékszünk rá, mint egy nagy reformátorra. Az Isten azt mondja, hogy még várj egykicsit, és Ő hatalmas dolgokat cselekszik: „Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura. Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura.” Ezt mondja az Isten a mai református fiataloknak is. Mert Isten az ő népéért megmozgatja az egész világot. Úgy, ahogy ötszáz éve megtette, képes ezt ma is megtenni velünk. A reformáció igazi öröksége az, amikor megvárjuk, hogy Isten cselekedjen, s közben tesszük a dolgunkat.

A magyar származású, az Egyesült Államokban élő dr. Forgách Péter, a CTP (Calasanctius Training Program, tehetséges magyar fiataloknak nyújt továbbtanulási lehetőséget az USA-ban) alapítvány létrehozója is megtisztelte jelenlétével az alkalmat, röviden köszöntötte a fiatalokat.

A reformációs délután zárásaként a mátészalkai Kertvárosi Református Gyülekezetből érkező Peregrinus Projekt nevet viselő együttes dicsőített, és tett bizonyságot Krisztusról.

Az áldott alkalom végéna szervezők, a testi táplálék fontosságára is gondolva, előre elkészített szendvicsekkel kedveskedtek a hazaindulóknak.

Héder Zsuzsanna
Kárpátalja.ma