A vágy kígyója

Úgy nézett magába, mintha mélységes kútba pillantana.

Amit látott, rémülettel töltötte el.

Mint összecsavarodott kígyó rejtőzött odalenn a szenvedély.

Okoz-e a szerelem lelkiismeret-furdalást vagy egyéb mellékhatásokat? Vagy felvet legalább néhány kérdést?

A harmincnapos gyász eltelte után a kőfaragó hozzá is fogott a munkához. A sírkő fedőlapján két csókolózó galamb állt egymással szemben. Csak a körvonalaikat lehetett látni, mivel a faragott képekre vonatkozó mózesi tilalmat nem kívánták megszegni. Alatta az elhunytak neve volt bevésve: Jákob, Eliézer fia – Sára, Ábrahám pátriárka leánya. Jákobnak e kitüntető szavakkal adóztak: „Tanítónk, a szent”, Sára neve mellé a Példabeszédekből vett sort vésték: „Derék asszonyt kicsoda találhat?” Nevüket övező bibliai idézet egészítette ki a feliratot: „Szeretetre méltók és megnyerők életükben, a halál sem választá el őket egymástól.”

A legnagyobb boldogság két szerelmes számára, ha egymás mellett feküdhetnek az örökkévalóság kezdetének földi idején. Jákobnak és Sárának megadatott ez. De kik is voltak ők? Isaac Bashevis Singer A rabszolga c. regénye a világirodalom egyik legszebb szerelem-története (nem mellesleg Nobel-díjas). Jákob és Sára kapcsolatát nemcsak az állam tiltja, hanem Jákob vallásának előírásai is. Emellett folyamatos belső vívódás és harc dúl bennük, míg vállalni tudják egymást és mindenen keresztül tudnak harcolni kapcsolatukért. Vállalva néha még a halál közelségét is.

Jákob

Jákob rabszolga. Lengyelországi zsidó, aki túlélte a családját is elpusztító pogromot, majd egy lengyel paraszt tanyájára kerül rabszolgának. Az állatok mellett lesz pásztor. Emlékezetből próbálja megélni zsidó hitét annak ellenére, hogy semmi nem segíti őt ebben. Szerelmes lesz a gazda szép és értelmes lányába, Wandába. Nehezen adja be a derekát, mindene tiltakozik az ellen, hogy egy keresztyén nővel álljon össze. Mégsem tud tenni semmit sem ellene.

Jákob nagyon is jól tudta, hogy a törvény parancsa szerint kerülnie kellene őt, de ha Wanda nem lett volna, talán beszélni is elfelejt. Amellett az asszony segítette hozzá, hogy vallási kötelezettségeinek eleget tegyen. Így például, amikor téli szombatokon Wanda apja parancsot adott Jákobnak, hogy gyújtson be a tűzhelybe az asszony korábban kelt fel nála, felszította a tüzet, és rárakta a fát. Szülei tudtán kívül árpakását, mézet, a kertből gyümölcsöt, uborkát vitt neki. Egyszer, amikor Jákob kificamította bokáját, és a lába megdagadt, Wanda gyors mozdulattal helyreillesztette a csontot, és borogatást tett rá. Másik alkalommal kígyó marta meg Jákob karját. Az asszony a sebre tapasztotta száját, és kiszívta a mérget. Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy életét Wanda mentette meg.

Jákob azonban tudta, hogy mindez a sátán műve. Az asszony hiányát egész nap érezte, és képtelen volt úrrá lenni vágyódásán.

Wanda

Jan Bzik, a gazda szép, életerős, tervekkel teli lánya. Korán férjhez megy, de hitvese halálával fiatalon marad özvegy. Kiemelkedik a falubeli lányok közül, s ahhoz a férfihez kötődik, akinek naponta élelmet hord a hegyre, az istállóba. Nyíltan megvallja érzelmeit annak a férfinak, aki mellett el tudja képzelni életét. Ehhez még a zsidó vallás felvételére is hajlandó.

E barbárokhoz képest Wanda, Jan Bzik özvegységre jutott lánya olyan volt, mintha városban nevelkedett volna. Szoknyát, ingvállat, kötényt viselt, a fején kendőt, s mi több, érthetően beszélt. Stachot, a férjét villámcsapás ölte meg, s attól fogva a faluban élő összes nőtlen férfi és özvegyember udvarolni próbált neki, Wanda azonban nem állt kötélnek. Huszonöt esztendős volt, a legtöbb asszonynál magasabb, szőke hajú, kék szemű, a bőre makulátlan, arcvonásai formásak. Befont haját úgy viselte a fején, mint egy búzakoszorút. Orra hegyes volt, álla keskeny, és ha mosolygott, gödröcskék jelentek meg arcán. Erős fogaival a legkeményebb magvakat is átharapta. Ügyesen varrt, kötött, a főzéshez is értett, és olyan történeteket mondott, hogy végigfutott hallgatói hátán a hideg. A faluban csak úgy emlegették: az „úrnő”.

Jákob és Wanda

Az állatokat őriző pásztor és a neki élelmet hordó Wanda kapcsolata lassan és szépen bontakozik ki. A férfi folyamatosan tiltakozik a viszony ellen, hiszen Wanda keresztyén, ő pedig tartja ősei hitét. Annak ellenére, hogy minden a kapcsolatuk ellen szól, mégis szurkolunk nekik, mint minden szerelmesnek.

– Jó estét, Wanda.

– Jó estét, Jákob.

– Néztelek, amint felfelé jöttél a hegyen.

– Igazán?

Vér szökött asz asszony arcába.

– Nem voltál nagyobb egy borsószemnél.

– Távolról minden kicsinek látszik.

– Igaz – felelete Jákob. – A csillagok akkorák, mint az egész földkerekség, de olyan messzire vannak, hogy piciny pontoknak tűnnek.

Minden tiltás, törvény és a józan ész ellenére egymásba szeretnek. Wanda még azt is vállalja, hogy felveszi a zsidó hitet és a Sára nevet, nem véletlenül Ábrahám pátriárka tiszteletreméltó feleségének nevét.

– Az ilyen gondolatokat ki kell verned a fejedből, Wanda.

– De miért, Jákob, miért?

– Már mondtam neked.

– Sosem értelek, Jákob.

– A te hited más, mint az enyém.

– De hát nem megmondtam-e már neked, hogy kész vagyok a te hitedre térni?

– Az én hitemet csak az vallhatja, aki Istenben és az ő Tórájában hisz. Egy férfi utáni puszta vágy nem elegendő.

– Mindabban hiszek, amiben te.

– És hol élhetnénk? Ha egy keresztyén zsidó hitre tér, máglyán égetik meg.

– Biztos akad valami hely.

– Talán a törökök között.

– Jó, szökjünk meg!

– Eltévednénk a hegyekben

– Én ismerem az utakat.

– Nem tehetem. Tilos.

Egymás melletti döntésük után együtt szöknek meg a faluból, s egy másik településen kezdenek új életet. Immár egy pár, csak a halál választhatja el őket egymástól. Ennek ellenére Jákob továbbra is sokat vívódik magában.

Mélységesen felháborító viselkedés Istentől elfordulni és közben egy parasztasszony után sóvárogni, ahelyett, hogy töredelemtől vezetve elevenen temetkezne el a bűnös. De mi történjen az otromba testtel és vágyaival? Hogyan lehetne belső bűnös énünket elnémítani? Jákob mozdulatlanul feküdt a földön. Az ablak nyitva volt, és az éjszaka sötétsége betódult a szobába. Szemmel követte a csillagok pályáját, látta, amint a háztetők fölé emelkednek, és megfigyelte a napnál is fehérebb fények reszkető csillogását, pislogását. Ugyanaz az Isten irányította ezt az égi sokaságot.

Végül Jákob elfogadja azt, hogy minden törvénytelenség, hazugság és rejtőzködés ellenére az ő érzelmei az életet szolgálják. A szerelem legyőzi a törvényt, az emberek véleményét, Jákob belső harcait. Mások adnak bizonyságot kapcsolatuk jogosságáról.

Isten szentet adott neked hitvesül – felelte az egyik asszony –, így neked is szentnek kell lenned.

Miről ismerhető fel az igazi szerelem?

Elég-e önmagában szeretni valakit, vagy meg kell felelni emberi, társadalmi elvárásoknak és isteni törvényeknek?

Hol lép be Isten a történetbe?

Hol a határa a saját vágyainknak és az érzelmek kinyilvánításának? Van-e határa?

Mikor bűn a szerelem?

S tényleg legyőz minden akadályt?

Mikor botrányos a szerelem?

Érdemes harcolni és küzdeni a másikért mindenáron?

Mikor kell feladni?

És mikor nem?

Jákob és Sára szerelme nem átlagos. A világirodalom egyik legszebb Rómeó és Júlia interpretációja bonyolult, nem szokványos kapcsolaton vezet végig. Mégis annyira magával ragadó a fiatalok tartozása saját maguk világához, alkalmazkodásuk a másikhoz és ragaszkodásuk egymáshoz, hogy a legnagyobb történetek közé emeli a regényt. Különös értelmet ad ma abban a korban, amikor a vallás, a felekezetiség ennyire döntő szerepet játszik. Ha a két fél ennyire eltérő kultúrában, vallásban, társadalmi helyzetben nő fel. Ha ennyire eltérő származásúak. Ha ennyi belső és külső törvénybe ütközik a kapcsolatuk. Ha más elvárással vannak egymással szemben. Ha mégis van esély a szerelemre.

Mi a nagyobb botrány: lemondani valakiről, akit szeretek, vagy kitartani amellett, akit nem szerethetek?