Áldott az Isten…

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.

Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
2Kor 1,3-7.
 
De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. (Ézs 48,10)
Az utóbbi hónapban túl sok rossz hírt kaptam. A nagypapám meghalt, egyedül hagyta így nagymamámat, akivel már hetven éve házasok voltak. A testvérem és felesége, akiknek négy gyerekük van, válófélben vannak. Az egyetemista lányaim idén nyáron nem jönnek haza. Úgy éreztem, az egymást követő rossz hírek egyre jobban lenyomnak.
Ezt követően a bibliaolvasó körben valaki felhívta a figyelmemet egy bibliai szakaszra, amit olvastam már, de nem gondolkodtam még el rajta: „De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában” (Ézs 48,10). A szerencsétlenségem egyeseknek talán nem is annyira rendkívüli. Nem vesztettem el a házastársamat, nem halt meg és nem is válunk. Lányaim egy szükséges lépést tesznek meg a független felnőtté válásuk felé.
De egyik esemény sem könnyű nekem. A fájdalmam valódi, még ha nem is annyira rendkívüli. A tudat, hogy Isten tud nekem segíteni, bátorítást adott. Van valami, amire oda kell figyelnem a fájdalmaimon túl. Mire tudnak mások rávilágítani? Talán tanulhatok valamit Isten természetéről és hűségéről, amint mellettem áll ezekben az időkben.
Imádság: Köszönjük Istenünk szavadat, mely emlékeztet, hogy a nehéz körülmények között is javunkat munkálod. Ámen.
A mai nap nehézségeiben is kereshetem a lehetőséget.
Jennifer Aaron (Washington, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VESZTESÉGÜK MIATT SZOMORÚAK!

Forrás: csendespercek.hu