Amikor a mélységben szól az Isten
“Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok beszélni veled” Ez 3,22
Lelki értelemben is igaz, hogy mindenki szeret toppon lenni, a “hegyen lenni”. Azt az érzést, amit Jézus három tanítványa érezhetett, amikor csak őket hívta fel a hegyre Jézus, és olyan élményben lehetett részük, amiben azóta sem volt senkinek. Valószínűleg ők is tudták, hogy ez egy egyszeri, megismételhetetlen alkalom, de azért bepróbálkoztak Jézusnál, hátha rábólint arra, hogy sátrat építsenek, és fent maradjanak a hegyen.
De nem lehet mindig a hegyen lenni!
Valahogy így vagyunk ezzel mi is. Szeretünk a “hegyen” lenni lelki értelemben. Szeretjük, ha jól vagyunk lelkileg, szeretjük a stabilitást, az állandóságot. Pedig a keresztyén élet nemcsak a magasságokról szól, hanem a mélységekről is. Szükséges a mélység, a hegy után következő völgy, bármennyire is nem szeret ott lenni az ember.
A fenti igét egy olyan időszakban kaptam, amikor konkretizálta előttem Isten, hogy milyen emberek közé fog elhívni, s hogy milyen nehéz feladatot szán nekem közöttük.
Sokszor a legfontosabb dolgokat a “völgyben” tanultam meg. Amikor rávilágított Isten arra, mitől kell megtisztulni, mit kell hátrahagyni és letenni, mi az a bűn, mely még ott lapul valahol a szívem mélyén. A mélység, a völgy mindig tisztulást is hozott. A könnyek, melyek az arcomat mosták, a lelkemet tisztították meg. Bár akkor nem kellemes, sőt, egyenesen fájdalmas, mégis szükséges.
Sokáig fiatalként kérdőre vontam Istent, hogy miért enged meg nagyobb nehézségeket az életemben, miközben sok hívő testvéremnek olyan simán ment az élete, látszólag nem voltak nagy gondjai, sem próbái. Akkor nekem miért vannak? Aztán jött a válasz egy napi ige által, amit röviden talán úgy tudnék megfogalmazni, hogy ahhoz, hogy Isten majd használni tudjon más emberek életében, meg kell, hogy engedje, hogy átéljek olyan dolgokat is, amelyek fájdalmasak és nehezek. Azért, hogy később én tudjak segíteni és kiutat mutatni másoknak is. Hiszen hogyan vigasztalhatna az, aki nem tudja, milyen elveszíteni valakit? Hogyan segíthetne valaki egy depresszióban szenvedőn, aki elképzelni sem tudja, mit érez és mivel küzd olyankor az ember?
Ma már értem: kell a völgy.
Ma már értem: a völgyben sok mindent megtaníthat az Isten.
Ma már értem: a völgy lehet a formálódás és a tisztulás, de a tanulás helye is.
Ma már készen állok, hogy induljak a völgyben való beszélgetésre, s kivárjam, mit akar az Úr.
Ma már képes vagyok meglátni a völgyben, hogy az is a javamra van, és nem csak a hegyen való lét.
Ma már értékelem ezt is, azt is, s hálás vagyok, ha mindkettőt fel tudja használni az életemben az Isten.
Nehézségben vagy?
Épp a völgyben vagy?
Lehet, hogy valami fontosat akar tanítani neked az Isten!
Lehet, hogy formálni akar!
Lehet, hogy ki akarja tisztítani a salakot, ami nem oda való!
Légy nyitott és alázatos!
Kérd, hogy a fájdalmon és veszteségen túl adjon látást arra, hogy megérthesd, mi az akarata. S ha ez mégsem sikerülne, akkor kérj türelmet és erőt addig, amíg kisüt a nap. Mert a felhők fölött mindig süt a nap. S hajnal előtt a legsötétebbek az órák. A szabadulás már készen van.
Így legyen áldott böjti tisztulásod és formálódásod.
Kardos Ágnes
Forrás: teso.blog