Amikor elfogy a lelkesedés…

„Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled! Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám. Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr!… Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele – hiszen engedetlen nép ez –, majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!” (Ez 2,1–7)

Kedves Olvasó!

Lehet te is voltál már olyan helyzetben, amikor azt érezted, hogy nem értékelik a szolgálatodat. Lehet valami pozitív visszajelzést vártál volna az elvégzett munkáért, de nem jött sem dicséret, sem jó szó. Sőt, sokszor lehet épp az ellenkezőjét érzed, hogy rosszal fizetnek a jóért. Ez pedig nagyon sokszor megtörheti a lelkesedést a szolgálat során. Lehet pont most vagy ebben a helyzetben…

Sajnos nemcsak Izráel népére igaz az, hogy engedetlen nép, hanem ránk is, és azokra is, akik között szolgálunk. Nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. Éreztem már így én is, sőt sokszor hatalmába kerített már a csüggedés. És sokan küzdenek még azzal, amivel te meg én. Bár tudjuk a szívünk mélyén, hogy nem az a lényeg, hogy kapunk-e visszajelzést vagy dicséretet, mégis valahogy belénk van kódolva, hogy szeretnénk látni vagy érezni a munkánk (szolgálatunk) eredményét.

Olyan jó, hogy nekünk a kétségeink és megtört lelkesedésünk között is olyan Istenünk van, aki átérzi mindezt, szól hozzánk és megerősít küldetésünkben. Ezékielnél is ezt látjuk: lehetetlennek tűnő küldetést kap, mely sok elhívott szolgát tört volna meg. Egy olyan nép (Izráel) közé kap elhívást, akikről megmondja neki Isten, hogy nem csak egy engedetlen nép, de nem is fognak hallgatni rá, sőt azt fogja kapni, amit nem érdemel meg. Bár jót akar, Isten igéjét viszi nekik, mégis rosszal fizetnek neki. És bár volt hogy ő is elcsüggedt, de elvégezte a rábízott feladatot.

Mi volt Ezékiel titka?

Nincs itt nagy titok! Egyszerűen az az Isten, aki elküldte, ott volt vele, felállította és megerősítette küldetésében. Nem dorgálta agyon, hogy mondtam én neked, ez a küldetésed, tessék csinálni, hanem felemeli, tapra állítja és szól hozzá. Eközben pedig Ezékiel érzi, hogy lélek árad belé. Mit jelent ez?

Hogy az Isten jól tudja, mire van szükséged, látja a megtört lelkesedésed, a csalódottságod, a kétségeid és a bánatod. De Ő ott van, megerősít, erővel ruház fel, amikor erőtlenek vagyunk, lélek árad belénk, amikor a lelkesedésünk megtört. Talpra állít, amikor úgy érezzük, nem vagyunk képesek folytatni a ránk bízott szolgálatot.

Ez olyan csodálatos! Hogy bár az emberekben mindig csalódunk – és csalódni is fogunk –, de Istenben nem. Bár az emberektől nem azt kapjuk, amit mi szerintünk megérdemelnénk, de milyen jó, hogy Istentől sem azt kapjuk, amit megérdemelnénk. Milyen jó, hogy a mi Urunk nem fárad bele látni a sokszor haszontalan szolgáit. Milyen jó, hogy neki nem fogy el a türelme és a szeretete irántunk, hanem az újra és újra megújul. Újra és újra bizalmat szavaz nekünk, ránk bízza az evangélium hirdetését szóban és tettben.

Nem tudom, téged mi tört meg legutóbb. De van valaki, aki tudja, milyen érzés ez, aki azt kapta, amit nem érdemelt, akit gúnyoltak, megvetettek, elárultak, bántottak, megvertek és végül a legfájdalmasabb halálra ítéltek. Pedig Ő tényleg nem ezt érdemelte volna. Mert Ő valóban csupa szeretet, kedvesség, önzetlenség és tisztaság volt. Alázatos, szelíd, béketűrő és megbocsátó. Hozzá mehetünk, Ő valóban megért és tud segíteni.

Ne emberektől várd az elismerést! Legyen a legnagyobb elismerés számodra az, hogy egyszer majd neked mondja az Urad és Megváltód:

„Jól van, jó és hű szolgám (…) menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21)

Kardos Ágnes

Forrás: teso.blog