Angyali üdvözlet

„A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.”  (Lukács 1,26–29)

Leonardo da Vinci Angyali üdvözlet (Annunciazione, 1472) című képe valami mesteri módon ábrázolja azt, ahogy a mennyei világ belenyúl a földibe.

Látjuk Máriát, ahogy a ház előtt ülve egy antik motívumokkal díszített olvasópulton könyvet lapoz: olvasgat, művelődik. Az ajtó nyitva, kicsit beleshetünk a bútorai közé is. Ezen az oldalon minden olyan hétköznapi, hogy akár a mi házunk bejárata is lehetne. Kövek, rend, mozdulatlanság – emberi világ.

A Mária előtt lévő tér, a festmény nagyjából kétharmada teljesen más. Üde, zöld, pezsgő, élettel teli világ, a teremtés minden pompájával. Hegyek, folyó, fák, virágok, füvek. És az angyal, kezében a tisztaságot jelképező liliommal – Isten világa.

A két világ határvonalán áll az olvasópult (rajta feltehetően a Bibliával), ami emberi kéz munkája, ugyanakkor teljes egészében a füves részen helyezkedik el.

„Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” – hangzik a köszöntés, Mária pedig nem tudja mire vélni a látogatást.

De amit ezen a ponton érdemes még megfigyelni, hogy mennyire hasonlít Mária és az angyal, a ruhájuk, a hajuk, a glória a fejük fölött. Mária hordozza a menny dicsőségét, az angyal pedig elfogadhatóan emberszerű.

Az ember szereti, ha kiszámítható, rendezett a világa. Isten dolgai azonban az életet, a zsizsegést, a változást, a fejlődést munkálják. És amikor a két világ egymás mellé kerül, mi csak állunk széttárt kezekkel: én ezt nem értem, nem akartam, nem kértem, miért történik ez most velem?

Minden advent más, mind különleges, és mindegyik tartogat valami meglepetést, valami nem vártat, nehezen elfogadhatót. De amikor a mennyei követek jönnek hozzánk, az mindig kegyelem, az Úr jelenlétének bizonysága. És amint elfogadjuk a megbízást, rájövünk: ez teljes mértékben én vagyok, rám van szabva, személyesen nekem lett kitalálva.

Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! El fogja küldeni a követét hozzád is, mert el szeretné mondani neked, miben számít rád a mai napon, ebben az adventben, a mostani időszakban.

Légy kíváncsi rá, ne félj tőle! Bármi lesz az üzenetben, a kegyelem már a tied, és az Úr sem marad el mellőled.

Olasz Tímea

Forrás: teso.blog