Anyák napi ünnepség a Nagyszőlősi Református Gyülekezetben

Az anyák napját világszerte méltatják, május első vasárnapján az anyaságról emlékezünk meg. Mindannyian tudjuk, hogy az anya-gyermek kapcsolatnak mekkora a jelentősége, a felnövekvő gyermekek szüleik pédáján épülve vagy okulva fogják majd önálló életüket megkezdeni.

Eme jeles nap méltatására múlt vasárnap anyák napi istentiszteletet tartottak a Nagyszőlősi Református Templomban. Az ünnepi alkalmon Molnár Lóránt tiszteletes hirdette az igét. Alapigéül az I Sámuel 1,9-11 (Anna története) szolgált. A lelkipásztor prédikációjában hangsúlyozta, hogy mindannyiunknak hálát kell adnunk Istennek az édesanyánkért. Az alapigében a bibliai édesanya arcképét vázolta, akitől sokat tanulhatunk. Szükség is van ilyen példákra, mert mára a bibliai anyaság megítélése jelentősen megváltozott, pontosabban: torzult. Amíg a Biblia azt mondja, hogy a gyermek ajándék, addig ma a világ azt sugallja, hogy ne szaporodj! Ne vállalj gyereket! Ha mindenáron anya akarsz lenni, elég abból egy is. Ha pedig nem várt vagy nem tervezett a gyermekáldás, akkor szabadulj meg tőle. Így írtja az ember a saját vérét. Ki kell mondanunk: ez bűn.

A továbbiakban beszélt a tiszteletes arról is, hogy valójában milyen asszony volt Anna? Mit tanulhatunk meg az életéből? Anna csendesen hordozta a maga terhét. Isten ellen nem zúgolódott, nem lázadt. Amit viselnie kellett, azt viselte. Közben hűségesen imádkozott. Szoros kapcsolatban maradt Istennel. Akkor is folytatta az imádságot, ha Isten egyelőre nem teljesítette kérését. Minden áldozat meghozatalára kész volt azért, hogy ott legyen a gyülekezetben. De jellemezte az is, hogy már akkor imádkozott a gyermekéért, amikor az még meg sem született, sőt meg sem fogant. Vannak ma is ilyen istenfélő édesanyák. Sok áldás közvetítői lehetnek ők. Anna figyelemreméltó asszony volt azért is, mert, amikor végre megkapta Istentől azt, akit kért, akkor visszaadta neki. Ő örök időkre példája az imádkozó anyának, aki nem féltette gyermekét Istentől, mert tudta, a legnagyobb jó, ami létezhet számára az, ha ő is megismeri Istent, szoros kapcsolata lesz vele. Erre kell törekedni minden istenfélő szülőnek.

Az istentisztelet végén az I—V. osztályos gyerekek szolgálatát hallgathattuk meg. Molnár Erika hitoktató készítette fel a hittanosokat. A szebbnél szebb szavallatok között elhangzott Mentovics Éva: Édesanyám, Mészáros Piroska: Köszöntő, Létay Lajos: Édesanya köszöntő, Kőhalmi Erzsébet: Anyák napjára című verse. A gyerekek a „Jót kívánunk ma neked…” énekkel köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat. A gyülekezet tagjai a meghatottságtól könnyeikkel küszködve, ragyogó tekintettel fogadták a kicsinyek előadását. A hittanórákon a gyerekek megtanulják, hogy nemcsak anyák napján kell köszönteniük az édesanyákat, hanem a mindennapokban tisztelni, szót fogadni, értékelni fáradozásukat, megőrizniük, mint a legdrágább földi kincset.

forrás:Nagyszolos Videki hirek