Az “elégséges” nem elég
Szeretnék Jézusra hasonlítani…
A főiskola első évében az első dolgozat megírása előtt tájékoztattak minket a pontozási rendszerről. Megtudtuk, hogy 51%-tól kapunk „2″-est, azaz „elégséges” érdemjegyet. Emlékszem rá, hogy onnantól kezdve az volt a cél, hogy megtanuljunk az anyagból kb. annyit, hogy egy „2″-sel átcsússzunk. Vagyis: nem kell mindent tudni, nem kell mindent jól tudni, nem számít a jegy, csak az a „2″-es meglegyen, csak az 51% meglegyen!
Később rájöttem, hogy bár minden vizsgám meglehet, attól még nem leszek egy jó szakember, mert az anyagnak csak az 51%-át tudom, de számtalan esetben találkozhatok a maradék 49%-al is.
Ha a keresztyén életvitelre gondolok, gyakran észreveszem, hogy a fenti főiskolai eset Krisztus követésére is érvényes lehet. Nem arról beszélek, hogy 51%-ban akarom betartani a törvényt, hanem arról, hogy 51%-ban akarok Krisztushoz hasonlítani. Megelégszem azzal, hogy naponta olvasom a Bibliát, és legalább heti egy alkalommal elmegyek istentiszteletre, és olykor mondjuk gitározok az ifin szolgálat gyanánt.
51% – ami muszáj, ami kell, ami kötelező ahhoz, hogy keresztyénnek mondhassam magam, vagy annak mondjanak mások. De miért nem törekszem arra, hogy minél inkább hasonlítsak az én Uramra? Hogy ne a muszájra gyúrjak, hanem az istenképűségre?
Hol van a több, hol van a plusz? Hol van az, hogy ne csak egy járóföldnyire menjek el, hanem kettőre? Hol van az, hogy ne csak azt szeressem, aki engem is? Hol van az, hogy ne nézzem el, ha az Atyám házát megszentségtelenítik? És hol van az, hogy megintsem szeretettel az én atyámfiát, ha látom, hogy vétkezik?
Csak félig akarok krisztusi lenni. Amíg kényelmes, amíg nem ütközök másokkal, amíg nekem is belefér. Amíg nem kell érte tenni vagy szenvedést vállalni. Csak megfelelni, csak átcsúszni, csak éppen… csak alig…
Szeretnék Jézusra hasonlítani. Szeretnék lehajolni ahhoz, aki nem bír felállni. És szeretném megmosni a lábát a másiknak. Szeretném meglátni, akiket nem vesznek észre. És szeretném az ölembe venni a gyerekeket. Szeretném az embert látni a paráznában, és a törvénytelen munkát végzőben. Szeretném. Nem azért, mert muszáj, hanem mert én akarom.
Szeretnék Jézusra hasonlítani, de nemcsak 51%-ban, hanem annyira, amennyire csak lehet…
Forrás: ujragondolo.hu