Bátyúi Ifjúsági Evangelizáció harmadszor

„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” (Zsid. 10:37)

Ez az ige volt az, amely jelmondatként végigkísérte az augusztus 6-tól 8-ig tartó, immár harmadik alkalommal megrendezett, ifjúsági evangelizációt. A Bátyúi Református Templom, a helyi gyülekezet, élén Kacsó Géza lelkipásztorral, adott otthont ennek az alkalomnak. Hála az Úrnak idén több mint tíz gyülekezet fiataljai látogatták a háromnapos evangelizációt, a bátyúiakon kívül.

Szanyi György, a KRISZ elnöke, borzsovai lelkipásztor hirdette az igét. Az igehirdetések a: „Krisztus minden időben” téma köré szerveződtek. Három napra lebontva hallhattunk arról, milyen élethelyzetekben, miképpen vezethet minket Mindenható Urunk magához. József történetének tükrében szemlélhettük, hogy fiatal hívőként, hogyan kövessük Krisztust mélységben, és magasságban.

Az igehirdetés központi mondanivalóján kívül elgondolkodtató kisfilmek levetítésére is sor került. Ezek lényege az volt, hogy valóban minden élethelyzetben Krisztus kell legyen a központi helyen, és Hozzá forduljunk bármilyen „idő” van is az életünkben. Valamint a három nap folyamán, egy-egy fiatal tolmácsolásában, bizonyságtételeket halhattunk Isten életet átformáló erejéről.

Minden egyes este közös énekléssel indult és jellegzetesen dicsőítéssel, valamint a KRISZ himnusszal zárult. Hétfőn a Gábriel-ifi különösen szívmelengető, már sejtett meglepetésben részesülhetett. Gyülekezetünk egy generációval fiatalabb és idősebb tagjai, tehát kicsinyek és nagyok egyaránt, énekszolgálattal készültek, mellyel Isten dicsőítése után az volt a céljuk, hogy köszönetet mondjanak az ifjúsági csoport tagjainak eddigi ténykedésükért. A gondnokunk felesége őszinte, sokak szemébe könnyet csaló szavaiban elmondta: „Hálásak vagyunk azért, hogy gyülekezetünk részét képezitek, és közösségünk oszlopos tagjai vagytok”. Ezzel kifejezte azt az összetartást, ami Isten kegyelméből a próbatételek által kialakulhatott gyülekezetünkben. A keddi napot Varga Katalin gyönyörű hangja és a gyülekezettel való közös éneklése tette még tartalmasabbá. Szerdán pedig az Ungvári Egyetemi Gyülekezet dicsőítő csapata szolgált közöttünk. Nem mellékesen a KRISZ énekpályázatának díjnyertes dalát is elhozták közénk, ami persze nagy sikernek örvendett az ez évi KRISZ hetek himnuszával együtt. A szerdai napon került sor egy színdarab bemutatására is. Ez egy sokak számára ismert kvízjáték köré épült, ahol nem földi, hanem mennyei kincs elnyerése volt a tét. Az előadás vége egy nyitott kérdéssel zárult: Akarok-e én bízni Jézus Krisztusban, megköszönni neki, hogy meghalt a bűneimért és akarom-e követni őt életem hátralevő részében? Erre mindenkinek egyedül kell válaszolnia.

A bejáratnál az ifisek jóvoltából ingyen ölelésben részesülhetett, aki szeretett volna, és az is, aki nem. Valamint Istennek hála a szerdai napon kb. 220 szárnyacska formájú igés kártya is gazdára talált. Elsődleges gondolatunk az volt, hogy a helyi illetve más falvakból érkezett fiatalok önvizsgálatot tartsanak, és megálljanak kicsit, végiggondolva életüket, azt, hogy mi az, ami visszatartja őket Krisztus követésétől.

A jövőben célunk, hogy a szomszédos falvak mellett, minél több bátyúit is megmozgassunk ezeken az alkalmakon. Idén is közel 200 névre szóló meghívót osztottunk szét a helyi fiatalok között. Sajnos az a szomorú tapasztalat, hogy más gyülekezetből, több km-t is hajlandóak vonattal, busszal, vagy kerékpárral utazni az Isten igéjéért, míg a helyi fiatalok közül sokan pár métert sem tettek meg ezért. A mi Urunk erejében bízva, imádságos lélekkel könyörgünk azért, hogy a jövőben ez változzon és több helyi fiatal vegyen részt ezeken az alkalmakon. Azt viszont tudjuk, ha akár egy ember is döntött az evangelizáció alkalmával Krisztus mellett, és meglátta azt, hogy minden időben, csak Őrá van szükség, akkor már nem volt hiába a sok ima, készülődés és szervezés. Istené legyen mindezért a dicsőség.