Befogadás

„Aki befogadta Őt…” (Jn 1,12)

• Befogadni azt, aki eddig is velünk volt.

Nem mi indulunk Isten felé – Ő jön hozzánk. A befogadás nem azt jelenti, hogy valaki távolit hozunk közel, hanem azt, hogy felismerjük: Isten már a küszöbön áll és régóta vár.

A hit lényege ez az egyszerű felismerés: Uram, te itt vagy… befogadlak.

• Befogadni: lelassulni annyira, hogy meghalljuk.

A világ nem lesz halkabb, de a szív lehet csendesebb. Advent nem a sietségé, hanem a lassulásé. A befogadás ott kezdődik, amikor a lélek végre megáll, és teret enged a Szentléleknek, hogy formáljon, átjárjon és új életre hívjon. Aki befogadja Krisztust, az nem a körülményeiben talál békét, hanem a jelenlétében.

Ma arra hívlak, hogy lassulj le! Csendesedj el! Zárj ki minden zavaró gondolatot, érzést vagy megoldásra váró feladatot! És csak engedd, hogy szóljon hozzád az Úr.

Bódás János: Megüresítem magam

Ha földereng az égi csillag,
Hirdetni: itt az Újszülött,
a napkeleti királyokkal
majd én is útra készülök.

Az ajándékuk drága mirha,
illatos tömjén, dús arany
és én, a koldus, így megyek csak
szegényen, ajándéktalan.

Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök
nagy halma rakva lelkemen,
kiszórom ezt is, hogy szívemben
minél több tiszta hely legyen,

mert így, tudom, hogy Betlehembe
nem megyek ajándéktalan:
az lesz a legszentebb ajándék,
hogy megüresítem magam.

Kardos Ágnes

Forrás: teso.blog