Bizonyíték

Isten szava bizonyíték, nem ígéret. Vagy akár így is mondhatnám, az ő ígérete mindig bizonyíték is egyszerre.

Van a héber nyelvben egy szó, amit a Biblia a teremtésre használ. Ez a szó azért olyan különleges, mert csak Istennel kapcsolatban használja. Ez a szó az, amit akkor használ, amikor Isten azt mondja: legyen. Legyen világosság, és lett világosság. A bibliamagyarázók egyetértenek abban, hogy ez nem fáziskéséssel történt. Isten szava teremtő szó, miközben kimondásra kerül, már meg is történik, amit mond. Legyen!

Emberi szavakhoz hasonlítjuk Isten szavát, és ez félrevezető. Isten szava nem egy szó a többi közül. Nem egy alternatíva, hanem maga a SZÓ. A görög nyelv a logosz szót használja erre. Amikor János evangéliumában azt olvassuk Jézusról, hogy kezdetben volt az IGE, akkor ez a szó szerepel ott. Jézus Isten bizonyítéka. Szeretlek, és szeretetem Jézusban mutatom meg. Isten soha nem beszél a levegőbe. Ezt úgy fogalmazza meg a Biblia, hogy Isten szava nem tér vissza hozzá üresen, hanem megteszi, amiért elküldetett. Nem egy gyenge vélemény a vallásos svédasztal terítékén. Még akkor sem, ha mi gyakran így nézünk rá. Pál apostol egy alkalommal tartott egy legendás beszédet Athénban. Ebben a beszédében kitért arra, hogy a városban járva látta, hogy az athéniak nagyon vallásosak, mert minden istennek emeltek egy szobrot. Sőt, hogy nehogy valaki kimaradjon a trófeagyűjteményből, még az ISMERETLEN istennek is állítottak egy szobrot. Pál erre építi a beszédét: az ismeretlen Istenről szeretnék beszélni. Majd amikor Jézus feltámadásáról beszél, az athéniak legyintenek egyet, és azt mondják, hogy érdekes beszéd ez, majd még máskor is meghallgatunk erről. Betették Isten szavát a TÖBBI közé. Ez is csak egy vélemény.

A másik tévedés, amikor én a saját véleményemet akarom a Bibliával alátámasztani. A hideg futkos a hátamon ettől a mentalitástól. Kész van a tanítás, csak kellene néhány igevers, hogy alátámasszam vele a véleményem. Figyelj már, azt akarom mondani a fiataloknak, hogy nem bűn ez vagy az, mert ez vagy az a lényeg, és kellene hozzá néhány jó igehely. A probléma ezzel az, hogy MINDEN egyes hitben történő felismerés a Biblia szövegére épül. Ha én tanítani akarok valamiről, de nem tudom, hol találok rá erre a témára a Bibliában, akkor lényegében fogalmam sincsen, hogy Isten mit mond arról a témáról. A saját véleményemet akarom elmondani.

Isten szava bizonyíték, nem ígéret. Sokan szomorúak, mert nem értik Isten akaratát. Mások azért, mert nem érzik, hogy Isten meghallgatná őket. Megint mások azért, mert nem olyan az életük, amilyennek szerintük Istennek tennie kellene. Csupa olyan dolog, ami nem Isten szavára épül, hanem a személyes véleményemre, érzéseimre, elképzeléseimre, elvárásaimra. Hosszú folyamat volt elfogadnom, hogy a kérdés soha sem az, hogy NEKEM mi a véleményem Istenről, hanem az, hogy ISTENNEK mi a véleménye rólam. Az, hogy Istennek mi a véleménye rólam, át fogja formálni az Istenről alkotott véleményemet. Hogyan változhatnék meg úgy, hogy Isten szavát úgy kezelem, mint valami legitimációs szöveggyűjteményt? Ez olyan, mintha én parancsolnék Istennek, és nem Isten nekem. Bajom van ezzel, vagy azzal? Törekedjem a megértésére. Ó, nem értem a Bibliát – és ezért nem is olvasom, és nem olvasok bibliamagyarázatokat sem, mert azt sem értem. De akkor így hogyan fogom érteni? És ha nem olvasom, hogyan változtatja meg az életem?

Isten viszont nem erőszakos. Az ajtód előtt állok és zörgetek – Isten szava akkor is elvégzi, amiért küldetett, ha nem talál meghallgatásra. Nyitott vagy? Isten szava bizonyíték, nem ígéret.