A csoda mindig csendben történik

Csendesség… Vágyom rá? Szeretnék én igazán csendben lenni? Néha igen, néha nem. Van, hogy megrémülök, mert a csendben teret kapnak a gondolataim, az emlékeim, az érzéseim. Néha viszont kiéhezve várom, mikor vonulhatok már el. Amikor hosszú ideje a mindennapok a nyüzsgésről szólnak, akkor annyira jó elcsendesedni. Ilyenkor megpróbálok lelassulni, megállni, elhallgatni. Ezek kellenek ahhoz, hogy tudjam meghallani, megérteni önmagamat és Istent, Akit igazán csak a csendben hallhatok. 

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” (Zsolt 46,11)

Csendben maradni és elcsendesedni nem könnyű a ma emberének, pedig érzi, tudja, hogy szüksége van rá. Olyan sokszor éltük már át, hogy a csendben csodák történnek, mert ilyenkor megszűnik a zaj és észrevesszük azt, ami igazán fontos. Kedves Tesó, ma arra hívlak, hogy merd a fontos dolgokat előtérbe helyezni! Az elcsendesedés is ilyen. 

Biró Alexandra

Forrás: teso.blog