De jó volna otthon ünnepelni!
Ady Endre: Karácsony (részlet)
„Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy, mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermekszívvel
A világgal.
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.”
De jó volna otthon lenni! – sóhajtok fel, mert ez a két versszak talán soha nem állt ennyire közel hozzánk, kárpátaljai magyarokhoz, mint az utóbbi pár évben. Bizony fájdalmas dolog a megélhetés miatt arra a döntésre jutni, hogy elhagyjuk az otthonunkat. Még jobban fáj, ha egy kényszerhelyzet visz el a szülőföldről. De talán annak fáj legjobban, aki otthon van, megpróbál kitartani, mégsem igazi az ünnepe, mert minden szomszédja, minden szerette szétszórva igyekszik boldogulni a nagyvilágban.
Bántja lelkem a nagyváros durva zaja… Keresem itt a szépet, keresem a kedvességet, de ha találok is, az se olyan, mint az otthoni. Ismerősnek tűnik már pár arc, mégis zajnak hallom a sietségüket. Nem olyannak látom, mint odahaza, ahol a sürgés-forgás mögött az ismerős közösség mozog, aminek a közelében könnyű csendre találnom.
De jó volna a világgal kibékülni! Átrendeződött az életünk, és nem tudom, lesz-e valaha olyan, mint régen. Belefáradtam már abba, hogy másokat hibáztassak, észre szeretném végre venni, hogy hol szolgál engem ez a sok változás. Szeretném, meglátni a nyilvánvalót, ami felett eddig sokszor szemet hunytam: hogy nem a hely, nem a teendők száma fogja felmelegíteni a szobát, ahol éppen össze tudtunk gyűlni, hanem azoknak a személyeknek a jelenléte, akik körülöttem vannak.
De jó volna tiszta szívből fohászkodni! Szeretném, ha végre nem a hely határozná meg a csendességem mértéket, hanem az, hogy miért tudok hálát érezni. Talán ez a sok távolban töltött idő megtanít majd arra, hogy ne vegyem természetesnek a szeretteim jelenlétét. Talán így fog megváltozni az együtt töltött időnk minősége, és az ajándékot nem a fa alatt fogjuk megtalálni.
De jó volna megnyugodni, és a kezedben elcsendesedni! Nem háborogni, hanem megnyugodni. Hálát adni, mert bizony van miért, van kiért. De jó volna megérteni, hogy minden változás a javamra van!
Add Uram, hogy így érkezzem meg a karácsonyba, erre vágyom most ebben az adventben!
Böszörményi-Bálint Eszter
Fotó – Bíró Dóra: Nagydobrony
Forrás: teso.blog