„…de közülük legnagyobb a szeretet”

„…de közülük legnagyobb a szeretet” 1Kor 12,31–13,13

Szent Pál apostol Szeretethimnusza soha nem született volna meg, ha nem találkozik a feltámadt Krisztussal, akiben az emberi és az isteni szeretet egy és ugyanaz. Jézus Krisztusnak kétféle tudása van: isteni és emberi, két akarata, két természete, de szeretete csak egy van, mert a személy az, aki szeret, Krisztus pedig a Szentháromság második isteni személye. Az ő szeretete következésképp maga a Szentlélek, az Atya és a Fiú közös élete. Amikor Jézus szeret, a Szentlelket adja. Egész földi élete és megváltása arra irányul, hogy a benne hívőknek megadja a Szentlelket, így emelve be őket saját isteni természetébe, szeretetébe.
Az ember, aki hisz és remél, s a keresztségben Isten gyermeke lett, reményével belekapaszkodik Istenbe, bár e világ korlátait át nem lépheti, szeretete azonban képes a bűnös önzéstől megtisztulva krisztusi méretekre tágulni, Szentlelket árasztó szeretetté alakulni. Ezért minden karizmát felülmúl a szeretet ajándéka. A karizmák Istentől mások javára kapott rendkívüli képességek, a szeretet viszont részesedés Isten legbenső életéből. Ezért ha két ember tisztán szereti egymást, már az örök boldogság elővételezett mennyországában élnek. Azért lehet állítani, hogy a szeretet soha nem múlik el, mert Isten, aki maga a szeretet, örökkévaló.
Egyetlen leckét kell megtanulnunk életünk folyamán: szeretni, úgy, mint Jézus. Erre szól hivatásunk, erre kaptuk a Szentlelket.

Losák István
római katolikus plébános