Egy hajszálon függ?

Egyedül maradok? Mennyit érek? Hogyan élhetek boldog életet?

– Életbevágó kérdésekre kereste a választ félezer fiatal az elmúlt hétvégén rendezett Függőleges keresztyén ifjúsági konferencián.

Függeszkedő, színes kérdőjelek borították néhány napig a kis romániai magyar falu, Szilágyperecsen református templomának karzatait. Kevésbé vidámak azonban azok a kérdések, amelyek a 14. Függőleges konferencián részt vevő 450 fiatalban feszültek talán hosszú ideje. A találkozó idei témája az életkérdések voltak. Míg a tavalyi konferencia a szexualitás témakörével foglalkozott, idén többek között a felnőtté válásról, a döntéshelyzetekről és az emberi kapcsolatokról is szó esett az előadásokon és műhelyeken. Hogy melyek is a tizen- és huszonéves fiatalok kérdései, arról portálunk mikrofonja előtt ők maguk meséltek.

Miért ne?

Szeretnék Isten ígéreteiről többet megtudni, és magukról az ígéretekről is. Már sokszor csalódtam emberekben, párkapcsolatban is csaptak be, de főleg azért érdeklődöm ez iránt, mert a szüleim elváltak. Még sosem kaptam rá választ, hogy miért pont velem történt ez. (Buksa Beáta Dalma, Kisgörgény)

Ha valamire nagyon vágyunk, akkor azt Isten meg fogja adni nekünk. Különösen igaz ez a párkapcsolatra, mégis kételkedem, hogy lesz-e társam. Otthon is kérdezősködnek, hogy van-e már valakim, és ez frusztrációt kelt bennem, miközben látom és olvasom a bibliában is, hogy emberek idősen is találnak párt. Ha Istenen kívül valaki másban keresem a boldogságot, biztosan csalódok, mert nem az a fontos, hogy kipipálhatom, hogy igen, ez is megvan, hanem az, hogy Istennel kapcsolatban vagyok-e. Igaz, hogy van az életnek egy szép folyása – megházasodsz, gyereket vállalsz –, de annyira különbözőek vagyunk, ebben miért ne lehetnének köztünk különbségek? (Kirmer Anna, Kolozsvár)

Megfelelek-e?

Minden barátnőm nagyon jó tanuló, ezért az van bennem, hogy én nem vagyok elég jó, buta vagyok. Az egyik nagy kérdésem az, hogy megfelelek-e, ezért is választottam olyan műhelyt, ami ezzel foglalkozik. A korosztályomból mindenki jóhírű egyetemre megy, ha így tennék, azzal talán én is bizonyíthatnék. Meg akarom mutatni, hogy van agyam, csak lusta vagyok. Mégis próbálom erről a gondolatról leszoktatni magam, hogy ne tanuljak tovább csak azért, hogy elfogadjanak. Még ha be is jutnék egy jó iskolába, nem biztos, hogy ott lenne a helyem. (Domschy Mercédesz, Temesvár)

Szeretném, ha teljesülne Isten terve velem kapcsolatban, de azt is tudom, hogy Isten figyelembe veszi a vágyaimat. Nem volt semmi esélyem, hogy bekerüljek az egyetemre. Azt mondtam, hogy Úr Jézus, te képes vagy arra, hogy bejuttass engem, ha ott szeretnél látni; de ha nem sikerül, a te döntésed lesz a legjobb. Csodálatos módon felvettek. Leginkább most az foglalkoztat, hogy egy teljesen Isten nélküli környezetben hogy lehet Istenről bizonyságot tenni szavak nélkül is. Az évfolyamtársaim egyáltalán nem szeretnének Istenről hallani, ezért keresem, hogy hogyan adhatnám át az evangéliumot nekik. (Berke János, Tenke)

Csak mert ide születtem?

Sokszor mondom, hogy bárcsak ne is lelkész lánya lennék. Nem azért, mert Istennel van bajom, hanem azért, mert a falunkban a pap lánya iránt előítéletesek az emberek. Ha mondok valami olyasmit, ami kicsit keményebb, akkor rögtön azt mondják, hogy jaj, Rebeka, nem is gondoltam volna rólad… Jó is származik persze ebből, például az, hogy megismerhetem Istent. Szépen lassan belenőttem a hitbe, de most már tudatosan is kapcsolatban akarok lenni Istennel, nemcsak azért, mert ide születtem. (Geréb Rebeka, Tordatúr)

Keresztyén családokban nehéz megnyílni, és mindent, ami Istennel kapcsolatos, nagyon sokáig csak neveltetés útján fogadtam el. Mostanában is azon dolgozom, hogy Istennel járni személyes döntésem legyen, ne csak neveltetés kérdése. Isten tudja, hogyan kapcsoljon magához, és néha érdekes utakon vezet: engem például megválasztottak az ifjúsági csoport vezetőjének. Furcsa volt eleinte, mert nem tudtam akkor még, hogy hol is tartok a hitben, de szükségem volt erre, mert így vált rendszeressé a kapcsolatom Istennel. (Szilágyi Ágoston, Zilah)

Érdemes-e élni?

Nemrégiben volt egy hosszabb időszak, amikor úgy éreztem, kicsúszik a talaj a lábam alól. Kétségeim akadtak mindennel kapcsolatban: azzal, amit tanulok; azzal, hogy mit tudok a végzettségemmel kezdeni; és azzal, ahogy otthon viselkedem. Kezdtem nagyon elbizonytalanodni, a létezés értelmével volt nagy gondom. Igaz, hogy már keresztyén voltam, de elkeserített, hogy mennyire jelentéktelen mindaz, amit ebben az összevissza rohanó világban elérhetünk. Nem találtam konkrét választ arra, hogy miért érdemes egyáltalán itt lenni. Isten adott erőt kimászni ebből a gödörből, hiszen ő az egyedüli válasz. Ebben az időszakban megtanultam, hogy az élet célja a szeretet, és azt is felismertem, hogy elég minden napnak a maga baja, ahogy azt az Úr megmondta nekünk. Legyen elég a mindennapi kérdésekre megtalálni a választ, és ő majd intézi a többit! Vannak kis terveim, szeretek néptáncolni, el-elmegyek ide-oda, de az, hogy ebből milyen nagyobb dolog fog kialakulni, az Isten kezében van. A szakmai kérdésekben még mindig elveszett vagyok, de nem kétségbeesett. Ez a konferencia jót tett nekem, lelkileg rendbe hozott. (Mezei Boglárka, Méra)

Mi a baj a fiatalokkal?

– Gyakran mondogatjuk, hogy jaj, milyen nehéz a mai fiatalokkal, mert nem érdekli őket semmi; miközben lehet, hogy ők nem érdekelnek eléggé minket. Mikor attól kínlódunk, hogy nem találjuk meg velük a közös hangot, az sokkal inkább rólunk szól, mint róluk – vélekedik a Függőleges főkoordinátora. Berke Krisztina-Ágnes szerint a kamaszok érdektelensége vagy pimaszsága csak álarc.

– Olyan világban élnek, amelyet elárasztanak az információk, miközben nem voltak felkészítve az életre; arra, hogy tudjanak dönteni, szelektálni, az érzelmeiket megélni. Nagyon sok a harcuk, és nagyon kevesen segítik őket abban, hogy tarthassák magukat valamihez.

Zsíroskenyérpartival zárták a napot

A Függőleges konferencia szervezői azonban éppen arra tettek kísérletet, hogy utat mutassanak a fiataloknak. Az életkérdéseket szemügyre vevő interaktív előadások, kiscsoportos műhelyek, fórumbeszélgetések lehetőséget adtak a középiskolás és egyetemista korosztálynak arra, hogy hangot adjanak saját véleményüknek is; akiknek pedig négyszemközti beszélgetésre volt szükségük, lelkigondozóhoz fordulhattak a rendezvény ideje alatt. A szabadidő eltöltésére is rendkívül sok lehetőség kínálkozott: voltak, akik hegyet másztak, mások labdajátékokat játszottak vagy éppen kézműveskedtek. A teaházban minden este koncerteket adtak kolozsvári és marosvásárhelyi együttesek, de nemcsak az ismert dallamokra, hanem pár falat zsíros kenyérre és a híres perecseni hagymára is ráharaphatott, aki ellátogatott a parókia udvarán felállított sátorhoz. A fiatalok egész hétvégén látogathatták a 66-os út elnevezésű interaktív bibliakiállítást is budapesti teológusok vezetésével.

Célod az út, vagy célod a cél?

A romániai magyarlakta településeken gyakran érzik elszigetelten magukat a keresztyén fiatalok. Berke Krisztina-Ágnes szerint épp ezért nagy ereje van annak, hogy több száz fiatal együtt tölt egy hétvégét, hiszen mint mondja, a kisebbségben élők is átélik, hogy nincsenek egyedül a kérdéseikkel, és élnek máshol is hozzájuk hasonló, keresztyén fiatalok.

A konferencia szervezője szerint az életkérdéseket úgy érdemes feltenni a fiataloknak, ha tényleg valós megoldást tudnak nekik felmutatni a felnőttek.

– Nem mondjuk nekik, hogy könnyű lesz az életük, viszont segítünk nekik kapcsolatot kialakítani Jézus Krisztussal. Manapság nagyon divatos az a felfogás, hogy mindegy, merre haladsz, az a lényeg, hogy hogyan éled meg a hétköznapokat. Van egy olyan réteg is, amelyik abban szeret inkább hinni, hogy mindenen érdemes átgázolni a cél érdekében. Célod az út, vagy célod a cél? – ezért tettük fel a kérdést, amelyre szerintünk csak egy válasz van: az az út a cél, ami Jézus Krisztus. Ha csak a cél felé akarsz haladni az út nélkül, vagy csak az úton akarsz haladni a cél nélkül, kudarcra vagy ítélve.

Jakus Ágnes

Forrás: parokia.hu