Egy lépéssel előrébb

18 Amikor a Galileai-tenger partján járt Jézus, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak.

19 Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” 20 Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. 21 Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. 22 Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt.

EGY LÉPÉSSEL ELŐRÉBB

De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? (Róm 10,14)

A bibliacsoportomban John kérte, hogy imádkozzunk szomszédjáért Sam-ért, aki elesett. John segített neki a dolgai intézésében. Csoportvezetőnk imádkozott Sam-ért, és azért is, hogy Johnnak legyen lehetősége Krisztusról beszélnie. Az ima után John bevallotta: „Eddig sosem jutott eszembe, hogy beszéljek Sam-mel Jézusról.”

Csoportunk egyik tagja azt mondta, hogy igenis a segítség is bizonyságtétel volt. Egy másik hozzátette, hogy ha Krisztusról beszélünk, az egy lépéssel tovább visz.

Ezen elgondolkodtam. Szeretek beteg, vagy magányos embereket meglátogatni. Elviszem őket kocsival valahová, vagy más szükségükben segítek. De milyen gyakran beszélek hitemről? Tudják-e mások, hogy mindezt a jót azért teszem, mert Krisztus a Megváltóm? Tudják-e, hogy milyen bátorságot, erőt és szeretetet hoz ő az életembe?

Bár élvezem a barátságokat, a barátaim figyelmét nem magamra, hanem Krisztusra kellene fordítanom, azáltal, hogy igét vagy áhítatot olvasok, illetve felajánlom az imádságom. Mostantól egy lépéssel tovább akarok menni, és megvallani Krisztusban való hitemet, szavakkal és tettekkel egyaránt.

Imádság: Drága Urunk, segíts a jó hírt terjesztenünk szavakkal és tetteinkkel. Jézus nevében. Ámen.

A bizonyságtétel szavakban és tettekben nyilvánul meg.