Elődeink hittel indultak, és ez a hit megáldatott

Az elmúlt napokban ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját a sok megpróbáltatásokat átélt Nagyberegi Református Líceum.

A kezdetekről, a nehézségekről, de egyben az átélt csodákról, Isten gondviseléséről Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke emlékezett vissza.

– Húsz éve nyitotta meg kapuit a Nagyberegi Líceum, milyen munka előzte meg az intézmény létrehozását? Hogyan merült fel az ötlet, és mi volt a Líceum alapításának elsődleges célja?
– A református egyház, amióta intézményesen működik, azt mindig iskolával együtt tette. Voltak olyan időszakok az elmúlt évszázadban, amikor az ateizmus a kommunizmussal párosulva ezt nem tette lehetővé. Viszont amikor újra lehetőség nyílott arra, hogy az egyház teljes életét éljen, az iskolaalapítás terve az elsők között volt. Az igény megvolt a szülőkben és diákokban egyaránt, hiszen már néhány éve Csengeren tanultak a református iskolába vágyó kárpátaljai diákok. Mivel egyre nagyobb volt az igény, az akkori egyházi vezetők arra gondoltak, hogy alapítani kell helyben egy iskolát, mely mindenki számára elérhető. Gyakorlatilag a független Ukrajna első évében a református egyház iskolát alapított. Valóban voltak előkészületi munkák, de nem több éves tervezés. A zsinati tanács ülésén elhatározták, hogy ha iskolára van szükség, akkor lesz! Elődeink hittel indultak, és azt tapasztaltuk, hogy ez a hit megáldatott, hiszen a Nagyberegi Líceumon kívül több iskolánk is beindult ezután. Mindeddig valamennyi kárpátaljai líceum be tudja tölteni a küldetését.

– Ma a Nagyberegi Líceum olyan intézmény, amely vonzza a kárpátaljai diákokat. Kezdetben mivel tudták motiválni a gyerekeket és szülőket, hogy ezt az intézményt válasszák?
– Sajnos nem túl sokat tudok erről az időről. De ahogy már elhangzott, a diákok és a szülők részéről is igény volt erre az iskolára. Nagyon nehéz időszak volt abban a korszakban. Az iskola alapításának éve a pénzváltás és a gazdasági krízis éve is volt. Az emberek pénzét csapdával becsalták a bankokba, hogy majd azt beváltják ukrán pénznemre, de ez a mai napig be van fagyasztva. Tehát abban az időben nem az egyház iránti bizalom hiányzott az emberekből, sokkal inkább az intézmény fennmaradása, megtartása volt a nagy kérdés. Nagyon sokan elmondták, hogy ez az iskola koraszülött és életképtelen. Gulácsy Lajos és Hegedűs Lóránt püspök urak viszont úgy gondolták, hogy ha koraszülött, akkor jobban kell vele foglalkozni, jobban kell vele törődni, jobban oda kell rá figyelni, és akkor majd minden rendben lesz. Láthatjuk, hogy a koraszülött iskolából 20 éves lett, és reméljük, hogy még nagyon sok évet megél.

– Az évek során milyen nehézségekkel találkoztak?
– Az iskola alapítása nem úgy indult, mint ahogy ma egy nyugati gondolkodású ember el tudná képzelni. Mindössze volt egy osztálytermünk és egy megállapodásunk a beregi állami iskolával, hogy a nálunk oktatásban részesülő diákok majd ott kapnak érettségit. A gyülekezet szintén nagyon segítőkész volt, befogadták a diákokat, szállást adtak számukra, így elindult az oktatás egy osztállyal. Ezután jött az akkreditáció, az engedélyek megszerzése, az ingatlanok megvásárlása. Tehát az iskola gyakorlatilag egy osztállyal kezdődött, és ebből nőtte ki magát azzá, ami ma. Reméljük, hogy ez a növekedés még nem állt meg.

– Milyen ma Ukrajnában egy egyházi magyar tannyelvű iskolát működtetni?

– Alapítványi iskolát működtetni Ukrajnában, ami nem üzleti alapú, lehetetlen. A lehetőség abban van, hogy reformátusok és magyarok vagyunk. Ezt az intézményt a magyar kormány támogatása nélkül nehezen tudnánk fenntartani. Nem mondom azt, hogy lehetetlen lenne, mert Isten minden krízishelyzetben csodálatos megoldásokat adott, olyat, amire mi nem is számítottunk. A jelenlegi helyzetben az ukrán állami finanszírozás hiánya miatt a szülői hozzájárulás, a gyülekezetek adományai és a magyar kormány anyagi támogatásából lehet az iskolát működtetni. Ukrajnának nem sok pénzbeli segítséget tudunk megköszönni, de az is nagy dolog, hogy egy kisebbségi nyelven működő iskolát nem bántanak.

– Milyen fejlesztések tudhatnak a hátuk mögött? Miben változott az intézmény működése az elmúlt két évtizedben?
– Azt mondhatom el hálás szívvel, hogy a líceum jól fel van szerelve, a diákoknak jó perspektívái vannak. Reménykedünk abban, hogy a most még építési folyamatban lévő kollégium, étterem, konyha, tornaterem is hamarosan elkészül. Így az intézmény még hatékonyabb oktatást és nevelést tud majd végezni. Az iskola minden évben fejlődött és erősödött, minden terhet, mely rá hárult, jól bírt. Minden próbából, mellyel megkísértetett, megerősödve jött ki.

– Vannak-e újabb terveik a kárpátaljai református oktatással kapcsolatosan a jövőre nézve?

– Igen, vannak terveink. Szeretnénk ezeket az iskolákat tovább bővíteni. Illetve vannak olyan szituációk, amelyekből ma még nem tudjuk, hogyan fogunk kijönni. A nagyberegi iskola területének beépíthető része gyakorlatilag ki van már használva. Viszont az oktatás terén szeretnénk szakirányú képzést biztosítani az ide jövő diákoknak, ami még vonzóbbá teheti az intézményt, és az még nagyobb diáklétszámban működhet.
A nagydobronyi iskolának szintén számtalan lehetősége van. Többek között azért, mert a településen található több olyan református intézmény, mely a szakképzések gyakorlati részében tudna segíteni. Például a nagydobronyi gyermekotthon gazdasági részlege. A diakóniai és szociálpedagógiai képzéseknek a Nagydobronyi Irgalmas Szamaritánus Gyermekotthon és az öregek otthona adhatna bázist. Ezek az intézmények a gyakorlati tárgyak elsajátításának kézzel fogható eszközei.

További sok áldást kívánunk a líceumok életére!