Emeljük fel tekintetünket

Amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.

Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.

 

Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. (Róm 5,10)

Ötéves unokahúgomnak hiába mondtuk, ne csimpaszkodjon egy nagyon kicsi fa ágain, mégiscsak hintázott, és egy hangos reccsenés kíséretében leesett a letört ággal együtt. Szégyenlősen lehajtva fejét odament apukájához, és a letört ágra mutatott. A fivérem lehajolt hozzá, mondott neki valamit, és megölelték egymást. Kis idő elteltével már újra vidáman játszott.

Isten gyermekeként, hasonlóan, lehajtott fejjel látom magam, amikor megszegem parancsát. De aznap más szemszögből láttam meg a helyzetet. Unokahúgom nem fogadott szót, amit tett, nem tudta helyrehozni, és szégyenében nem bírt apja szemébe nézni. De apja lehajolt hozzá, oda, ahol ő volt. Kezét odanyújtotta, fejét felemelte, hogy kislánya a szemében meglássa a megbocsátást és kapcsolatuk helyreállításának szándékát.

Ugyanez érvényes ránk is. Amikor bűnösnek és szégyenletesnek érezzük magunkat, nem vagyunk képesek elérni a szent Istent. Atyánknak kell lehajolnia hozzánk. Ezért küldte el Isten Jézus Krisztust, aki kezeit kinyújtotta a keresztfán, jelezve nekünk, emeljük fel tekintetünket, és ne feledjük, Isten vágya, hogy megbocsásson nekünk és meggyógyítson minket.

Imádság: Szent Istenünk, amikor vétkezünk, emeld tekintetünket a keresztre, hogy elfogadhassuk megbocsátásod, és szeretett gyermekeidként élhessünk tovább. Ámen.

Atyánk legfőbb vágya, hogy megbékéljen velünk.

IMÁDKOZZUNK A MEGBOCSÁTÁSÉRT!