„Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az Ő nevét…”

Ungváron szombaton, április 28-án tizenhetedik alkalommal rendezték meg a Kárpátaljai Református Énekkarok Találkozóját. A református templomban idén 20 kórus gyűlt össze.

A találkozó kezdetén Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület egyházi főjegy­zője, az ungvári gyülekezet lelkésze köszöntötte az énekkarokat és a híveket. Nyitó­énekként elhangzott a 90. zsoltár első része.

Magyarország Ungvári Főkonzulátusa nevében dr. Cseh Áron vezető konzul köszöntötte az egybegyűlteket, és megosztotta afeletti örömét, hogy református emberként részt vehet egy ilyen találkozón, főleg, hogy a jövő héten konfirmál a lánya.

– Ritkán látni Kárpátalján ennyi vidám és mosolygós arcot, hisz az utóbbi időben sok a gond, a baj; kellemetlenségek, anyagi és egyéb jellegű nehézségek érik a kárpátaljai közösséget. De ez nem az az alkalom, hogy erről szó essék. Aki énekel, az vidám, ha az Urat magasztalja énekével, az lélekemelő és különösen örömteli esemény. De aki énekkarban énekel, az közösséget is teremt. A ma fellépő 20 énekkar az 20 mikroközösség, és a mai találkozó már nagyközösséget, a kárpátaljai reformátusok nagyközösségét jelenti, ami jövőbe mutató, vidám, összetartó erő. Sok fiatalt látunk, ez pedig mindenkit megerősít abban, hogy van Kárpátalján a magyarságnak jövője. Magyarország mindenben támogatja a szülőföldön maradást. Látva a sok bizakodó arcú embert, a gyerekek vidám tekintetét, kijelenthetjük, hogy van itt jövő, és lesz itt boldogság – mondta az anyaországi diplomata.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke átadta Brenzovics Lászlónak, a KMKSZ elnökének az üdvözletét, aki azért nem lehetett jelen, mert Washingtonban képviselte a kárpátaljai magyarságot. Majd kiemelte:

– Szent Ágostonhoz kötik a gondolatot, hogy aki énekel, az kétszeresen imádkozik. S ma, amikor az ezer sebből vérző kárpátaljai magyarság egy újabb, igen nehéz, sorsdöntő pillanatát éli meg, minden imára, minden fohászra szükség van gyermekeink jövőjéért, iskoláink, anyanyelvünk, közösségeink sorsáért.

Hiszem, hogy mindannyiunknak, akik itt vagyunk és Kárpátalján élünk, küldetésünk van! Nemcsak a vezetőknek, nemcsak a gyülekezetek élén állóknak, de mindannyiunknak: a tanítóknak, az édesanyáknak, az édesapáknak, a nagyszülőknek. Küldetésünk abban nyilvánul meg, hogy anyanyelvünket, kultúránkat gyermekeinknek is értékként tudjuk átadni. A KMKSZ egy erős nemzeti kormánnyal a háta mögött a jövőben is azon fog dolgozni, hogy ne csak múltja, de jövője is legyen a kárpátaljai magyarságnak – zárta gondolatait az elnök asszony.

Majd közös imádság és igehirdetés következett, melyből megtudhattuk, mit is jelent az éneklés.

– Luther mondta, hogy amikor a keresztény ember énekel, az ördög dühöng. De vannak olyan pillanatok, amikor nehéz megállni és énekelni, úgy érezzük magukat, mint az emberek Babilon folyóvizeinél: „Ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!” – idézte a 137. zsoltárt Héder János. – Mit éltek meg azok az emberek messze attól a helytől, ahol születtek, akik elveszítették országukat, akiket elhurcoltak, és azt akarták elérni, hogy elfelejtsék a nyelvüket, beolvadjanak a világba? Ez a nagy birodalmaknak a mindenkori politikája: elvenni a lehetőséget, hogy egy nép megőrizze a kultúráját, anyanyelvén énekeljen. Pedig mindenki az anyanyelvén tud igazán nagyot alkotni – hangsúlyozta a tiszteletes úr.

– Ne bántsd a magyart, mert még magyarabb lesz! – idézte tovább lelkészelődjét. – Amikor érezzük, hogy tönkretennék az iskoláinkat, örülnének, ha összecsomagolnánk és továbbállnánk, úgy jövünk ide, mint testvérek, akik tudják, hogy Istenben bízhatnak. Ha a világ nem is ért meg, van valaki, aki meghallgat. Miközben istentiszteletet teszünk, szívünk meghallgatásra talál. Szóljon az énekünk arról, hogy Isten velünk van, megsegít, számíthatunk rá a nehéz helyzetben, különösen ma itt, Kárpátalján. Az Úr erősítsen meg mindnyájunkat! – zárta gondolatait Héder János.

A nap folyamán sorban bemutatkoztak az énekkarok. Elsőként hagyományosan a házigazdák, az ungvári református énekkar lépett fel, majd a szernyei kórus, a szalókai Reménység és a Nyitnikék Zeneiskola kórusa, az ungvári református gyülekezet ukrán kórusa, a beregsomi énekkar, a nagydobronyi gyermekkórus, a kisdobronyi és a munkácsi énekkar, a kisgejőci Te Deum és a Gyönygykaláris, a zápszonyi énekkar, a Nagydobronyi Református Líceum Hit ének- és zenekara, a nagydobronyi református asszonykórus, a tiszaágteleki, a barkaszói, a rafajnaújfalui, a csongori, a guti és a balazséri énekkar következett.

Ezután szeretetvendégségre invitáltak mindenkit. A folytatásban a megjelent kórusokból összevont nagykórus énekelt.

A találkozó szervezői arra törekszenek, hogy a Kárpátok alján évről évre minél többen összejöjjenek, együtt énekeljenek és dicsérjék az Istent.

Rehó Viktória