Engedd be!

Én szörnyen rendetlen vagyok. A ruháim hatalmas kupacokban hevernek a padló minden négyzetcentiméterén, minden fiók, szekrény, ágyalj tömve van kacatokkal, a szoba egyik végéből a másikig csak hatalmas lépésekkel, szinte már ugrásokkal tudok csak eljutni. Komolyan, csak kérdezzétek meg a szüleimet. Na de amikor vendégem jön…! Hirtelen rend lesz. Nyilván nem akarom azt, hogy mocsok várja az adott barátnőmet, nem akarom, hogy kupi fogadja, szeretném, ha kényelmesen elférne, ha tetszene neki a szobám. Persze a kisebb-nagyobb zugok akkor is kacattárolóként funkcionálnak, de hát na, látszólag rend van, azt már nem látják, jó ez így.
Mi lenne, ha Jézus látogatna hozzám? Azt hiszem soha eddig nem látott rendet tennék. Kidobnám a régi, csúnya, széttörött kacatjaimat, a legapróbb porszemet is letörölném a legapróbb ékszerről, a zegzugos helyek is csillognának-villognának. Szeretném, ha tetszene Neki, amit lát. Ha büszke lenn rám. Ha jól érezné magát ott, ha nálam maradna.
Az a durva, hogy Ő már – jobb esetben – ott van a házadban. De vajon beengeded minden egyes szobába? Oda is, ahol a személyes kacatjaid, poros emlékeid vannak, amiktől nem tudsz szabadulni? Oda is, ahol csak látszólag van rend, a felszín alatt meg dúl a káosz? Oda is, ahol éppen nem odaillő poszterek vannak a falon, vagy ahol nem odaillő események folynak éppen? Isten a teljes lényedet akarja. Minden egyes szobát, minden egyes emléket, minden érzést, minden belső félelmet, minden gyengeségedet. Rendet akar rakni a szobád minden sarkában. Ki akarja dobni a felesleges kacatokat, le akarja törölni a port rég elfeledett kedves emlékekről, ki akarja nyitni az ablakokat, hogy fényt és friss levegőt engedjen be. Változtatni, gyógyítani, megtisztítani, adni szeretne. De csak akkor tud, hogy ha beengeded minden egyes szobába, ha mindent átadsz Neki.
Forrás: Újragondoló