Fáradt lábak

Jézus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

 

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

Összepakoltuk a kempingfelszerelésünket, szedtük a sátorfánkat. Aztán ötéves lányommal, Alisonnal legyalogoltunk a hegyről a horgászlékig. Lenyűgözött Isten teremtésének fensége. A toronymagas fenyőfák őrségként sorakoztak, felvillanó képeket láttatva az alant elterülő nagyszerű tájról. Tekintetemmel a tájat szemlélve ezt mondtam Alisonnak: „Hát nem gyönyörű?”

„Nos, – válaszolt – nem, ha elfáradt a lábad.” Ekkor vettem észre, hogy amíg én áhítattal a messzeséget fürkésztem, addig Alison tekintete a nehezen járható ösvényre szegeződött.

Előfordulhat velünk is, hogy a lábaink annyira fáradtak, hogy képtelenek vagyunk meglátni magunk körül a szépet. Az élet fárasztó ösvényén sokszor meg kell birkóznunk egy nehezen kezelhető kapcsolattal, idős szülőt kell gondoznunk, túljutnunk a veszteségen, megpróbálunk a felszínen maradni anyagilag. Bármi is van előttünk, Krisztus meghív bennünket: „Jöjjetek énhozzám”. Amikor Istenhez megyünk imában és a napi bibliaolvasással, akkor a Szentlélektől tanulunk, és érezzük, amint Isten keze felemeli állunkat, hogy tekintetünket ne a fáradt lábainkra vessük, hanem csodáljuk a körülöttünk lévő lenyűgöző szépséget. A nehéz út megmarad, de a perspektívánk megváltozik, és a látvány áldásában részesülünk.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy leveszed vállunkról terheinket, és lelkünknek megnyugvást adsz. Ámen.

Tekintetünket felemelhetjük, és reményt találhatunk Jézusban.

Gina Bylsma (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ELFÁRADÓ LÁBÚAKÉRT!