Február 11. – A betegek világnapja és a Lourdes-i jelenés emléknapja

Harminc évvel ezelőtt, 1992-ben II. János Pál pápa rendelete alapján február 11-e a betegek világnapja lett. Ebben az időben, a pápa, az ellene elkövetett merényletet követően egyre inkább megtapasztalta a betegség keresztjét, s különös együttérzéssel, a keresztény tanítás teljességének szellemében fordult a betegekhez.

Ebből az alkalomból II. János Pál üzenetében hangsúlyozta: „Isten egész népe szenteljen kellő figyelmet a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését” – majd így folytatta:

„A szenvedés és a halál égető kérdései, melyek minden emberi szívben drámai módon jelen vannak – annak ellenére, hogy a szekularizált gondolkodás állandóan kísérleteket tesz e kérdések kiiktatására, vagy figyelmen kívül hagyására – igaz válaszra várnak. Egy kereszténynek, főleg amikor emberi tragédiák közvetlen közelében van, tanúskodnia kell a feltámadott Krisztus vigasztaló jelenlétéről, aki magára veszi az emberiség sebeit és bajait, beleértve a halált is, s a kegyelem és az élet alkalmaivá alakítja át azokat. Ezt az üzenetet és ezt a tanúságot mindenkinek meg kell kapnia a világ minden sarkában.”

A nap dátuma kapcsolódik az 1858. február 11-én történt lourdesi jelenéshez, amikor a 14 éves Bernadette Soubirous-nak egymást követően többször is megjelent a Lourdes nevű kis francia faluban, egy fehér női alak, akit Szűz Máriának tulajdonítottak.

A szegénysorban élő tanulatlan pásztorlány, Bernadette, csodaszép „Hölgy” néven illette a látomást. Elmondása alapján a Hölgy, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve.

Február 25-én fölszólította Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Március 2-án megbízta a kislányt, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Március 4-én már több mint tízezren kísérték el Bernadette-et a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a Hölgy lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta:

„Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

Franciaországban a jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba, a Pireneusok között, a Pau patak partján fekvő városkába, és a jelenések helyén fakadt forráshoz, mely százhúszezer liter vizet ad naponta. A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok vizsgálták. Azok természetfeletti jellegét 1862-ben a Lourdes-i egyházmegyéhez tartozó Tarbes-i püspök, majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadette útmutatásával elkészült a Szűzanya márványszobra. A forrás mellett fürdő épült.

A Sourbirous család szegény körülmények között élt, Bernadette öt testvér mellett nevelkedett. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg neki Szűz Mária.

A látomásoknak köszönhetően elhatározta, hogy szerzetesnő lesz és 1866-ban Nevers Saint-Gilard nevű kolostorába vonult be. Harmincöt éves korában halt meg csonttuberkulózisban. Több mint harminc évig nyugodott a nevers-i kolostor temetőjében, amikor boldoggá avatásának előkészületei alatt az egyházi hatóságok felnyitották a sírját és meglepődve tapasztalták, hogy „az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott nyomot, úgy látszott, mintha aludna”.

Lourdes ma a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helyének számít, ahová évente több mint félmillió zarándok látogat el engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni.

Több ezer a megmagyarázhatatlan gyógyulások száma. Bár a tudomány semmit sem igazolt a csodákból, mégis tény, hogy sokan úgy gyógyultak fel súlyos betegségükből miután elmentek Lourdes-ba, hogy az orvosok nem találtak rá ésszerű magyarázatot. A tudománynak egy zarándokhelyen valójában nincs is jelentősége. Lourdes a tudományos tényeknél jóval többet ad, hitet és reményt mindazoknak, akik elzarándokolnak ide.

Európa-szerte, városokban és falvakban, gyakori az a Szűzanya tiszteletére emelt emlékhely, templomokban, köztereken, zarándokhelyeken, ami a Lourdes-i barlangot ábrázolja, benne Mária és Szent Bernadett szobrával.

Ezen a napon a katolikus templomokban engesztelő imaórákat, szentségimádást tartanak, majd a papok a szentmise keretében kiszolgáltatják a betegek szentségét. A különleges kegyelmet hordozó szentségben azok részesülhetnek, akik tartós, súlyos betegséggel küzdenek, az öregség terheit hordozzák, vagy megerősítésre vágynak. Valahányszor egy keresztény ember súlyosan megbetegedik, kérheti a szent kenetet, illetve megismételheti, ha állapota súlyosbodik.

A szertartáshoz a püspök, vagy szükség esetén a pap által megáldott szentelményt, olajat használnak. A szentség kiszolgáltatásának lényeges része a beteg homlokának és kezének megkenése, melyet a pap e szentség sajátos kegyelmét kérő, liturgikus imája kísér: „E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével, szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan!”

E napon nem csak a betegekért, az elesettekért és azok hozzátartozóiért imádkozik az egyház, de imát mond az egészségügyben szolgálatot végzőkért, az orvosokért, az ápolókért és a hospice (súlyos betegség végstádiumában nyújtott sokoldalú gondoskodás) szolgálatot végzőkért.

Forrás: Berényi Kornélia/Felvidék.ma