Nem a félelemé az utolsó szó

„A bölcs ember gondolatai a jóra, az ostoba gondolatai a rosszra irányulnak.” (Préd 10,2)

Az elmúlt években sokszor tapasztaltam magamon azt, hogy nagyon sok negatív gondolatom van. Amikor ezeket próbáltam elhessegetni, azt vettem észre, hogy még több lett belőlük. Aztán csakhamar eluralkodtak rajtam…

Isten kegyelméből mára megtanultam felülkerekedni ezen a problémán. Sokat segített egy igevers, melyet a Szentlélek sokszor eszembe juttatott, amikor túlgondoltam a dolgokat, ez pedig Pál Timóteushoz írt második levelében van megírva a következőképpen:

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)

Ezek a szavak mindvégig ott voltak bennem, de talán nem tudtam a gyakorlatba átültetni őket.

Sok időbe telt míg végre sikerült, a következő módszerekkel:

• Imádság – az első és legfontosabb segítség, a „lelki segélyhívóm”
• Kibeszélés – ha nyugodtan, félelem nélkül elmondhatom valakinek, ami bánt
• Sport – a mozgás is sokat segíthet a negatívumok elengedésében
• Szembenézés – már nem az elterelés az első lépés nálam
• Pozitív tapasztalatok – sokszor eszembe jut, hány olyan szituációban hittem azt, hogy elbukok, amikből rendre kihozott az Úr

Ami pedig a fent említetteken túl talán a legnagyobb segítségem, az egy rádöbbenés volt. Azóta is sokszor emlékeztetem magam rá, hogy a negatív gondolatok, félelmek és szorongás a Sátán munkái, ő súgja ezeket a fülembe, hiszen az ő célja az, hogy megbénítva és rettegve éljek.

Összességében mindenkinek vannak negatív gondolatai, mindenkiben ott él az Óember, és persze az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el. A kérdés csupán az, mit kezdünk ezekkel a gondolatokkal, hagyjuk, hogy irányítsanak, vagy letesszük az Úr elé, akinek gondja van ezekre.

Dobán Vivien

Forrás: teso.blog