Felismerés

Felállni onnan, ahonnan azt hitted, már nincs felállás.

Továbbmenni ott, ahol azt gondoltad, itt a vég. Csinálni. Újragondolni. Váltani. Önmagadra ismét rátalálni. Felismerni Istent az elveszettségben. Csendes és átölelő. Keresni viharokban. Gerjeszteni a viharokat, azt gondolva, hogy ott van az Úr. Azt hinni, hogy ha a lapos megkövesedésben nincsen, akkor csak a viharban lehet. Békétlenséget teremteni. De ő talál meg. Ott keres, ahol én soha nem kerestem volna magam. Szeretem, hogy ő sokkal jobb érzékkel rendelkezik a megtalálásomra, mint én.

Vallásos biztonságba rejtőzködni. Üres paneleket durrogtatni. Az ürességtől megfulladni. Ezt mind lehet. Azt hinni, hogy most vagy jó helyen. Közben meg egyáltalán. Mellélőni. Elvéteni a célt. Későn lázadni, majd nem tudni időben befejezni. Azt gondolni, hogy ha ez nem lenne, már nem is lenne semmi.

Mondom, felállni onnan, ahonnan már nincs felállás. A megkövesedésből. A kiürülésből. A kiégésből. És mégis. Mert Jézus épp így tud kezdeni velem valamit. Míg saját jézusomat kergettem, alkottam és abban hittem, hol volt ő? Várt, hogy elérkezzek a kiüresedésig. Nem csak ez az út van. Otthon is lehet maradni. Mindig mindent jól tenni. Helyesen és szófogadóan élni. Engedelmesen. Nem gondolkodni. Belül csendesen lázadni, és felőrlődni ebben a belső csendes lázadásban. Befelé könnyeket hullatni önsajnálatomban. Nem mindenki kéri ki magának. Nem mindenki megy el messzi vidékre megtalálni a boldogságát. De végül sem ez, sem az nem találja. Mert mindkettő csináld-magad-keresztélység. Magam megcsinálta Jézussal. Annyit is ér. Semmit.

Nem mindenki jön rá, hogy elvétette a célt. Életelvet farag a kudarcból. Élete kudarcából. Lefagy, majd úgy marad. Mi jöhetne még? Pedig itt kezdődik az igazi élet. Egy új ember születése. Mennyire nehéz meghalni. Meghalni a vágyaimnak. Meghalni a magam-csinálta kereszténységnek. Meghalni az önmegvalósításnak. Már nem erőlködni. Már nem görcsölni. Nincs szorító mellkas. Nincs légszomj. Nincs gyomorgörcs. Béke van. Vele az úton. Elengedés van. Kegyelem van. Értelem van. Cél van. Folyamat van. Szeretet van.

Visszatérni a mindenféle önmegvalósításból, a boldogság kiérdemléséből, vagy kiköveteléséből, a meg nem kapásából. Visszatérni egy soha-sem-is-volt életbe. Az életbe.

Lassan értem én. Nagyon lassan. Én vagyok az Élet. Én kereslek téged. ÉN vagyok a Jó Pásztor. ÉN vagyok a világosság. ÉN vagyok, aki megkeresi az elveszettet. ÉN vagyok, aki utánamegy az egyetlen báránynak. Ez mind Ő és nem ÉN. Nem én keresem meg az elveszettet. Nem én megyek el az elveszett bárányért. Nem én vagyok az Atya. Én az elveszett vagyok. Én a megtalált vagyok. Helyrebillen ez a szerepzavaros hit. Ő tart meg engem, és nem én őt. Így leszek szabad. Szabad vagyok.