Felkészítve az életre

Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.

Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: „Angyal beszélt vele.” Jézus megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

 

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsolt 23,4)

Anyukám 95 éves volt, amikor meghalt. Két héttel halála előtt születésnapi lapokat írt. Nem csak azoknak, akiknek az elkövetkezendő két hónapban volt a születésnapjuk, hanem azoknak is, akiknek 6 hónap múlva volt. Aztán elküldte őket. A borítékokra ráírta: „Jobb hamarabb, mint soha”. Anyám, a maga módján készítgetett minket a halálára.

Jézus is hasonlóan tett a tanítványaival. Földi élete utolsó hónapjában azt mondta nekik: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket” (Jn 12,32). Felkészítette őket a halálára, de ezzel nem fejezte be a mondanivalóját, hanem így folytatta: „Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). Jézus tanítványait nem csak a halálára, hanem saját életükre is felkészítette!

Ez velünk is így van. Fel vagyunk készülve a halálra, mégis kesergünk az elvesztett felett. Ha fel vagyunk készülve az életre, akkor Krisztus tanúi leszünk. Én mindkettőre fel akarok készülni.

Imádság: Drága Atyánk, segíts, hogy akkor is készek legyünk érted élni, amikor a halál árnyékának völgyében járunk. Jézus nevében. Ámen.

Ha Krisztusért élünk, fel leszünk készülve a halálra is.

Nancy C. Todd (Kentucky, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK SZÜLEIKET GYÁSZOLJÁK!