Ha összeáll a kép

„De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” 1Móz 45,5

József története mindig kedves volt számomra. Olyan igazán emberinek mondható mindenki az ő családjában: a kivételező apa, a féltékeny testvérek, az elkényeztetett gyerek. Egy tökéletlen család, amilyenre láthatunk példát ma is, hiszen még a legideálisabbnak tűnő családi kapcsolatokban is vannak ki nem mondott sérelmek, érzékeny pontok, kerülendő témák.

Isten viszont belenyúl Józsefék történetébe, és onnantól az események isteni irányt kezdenek venni – bár nem úgy, ahogy mi azt tőle elvárnánk. Józsefet a féltékeny testvérei hirtelen felindulásból eladják rabszolgának, így Egyiptomba kerül, egyenesen a fáraó főemberének, Potifárnak az udvarába. Hirtelen teljesen egyedül találja magát, idegenek között, megfosztva apja védelmező szeretetétől. Reményvesztve és elárulva, csalódottan. A Biblia mégis hangsúlyozza, hogy Isten Józseffel maradt, aki aztán hamis vádak miatt börtönbe kerül. Az elkényeztetett, egykor szép ruhába öltöztetett fiú újfent egy egyiptomi börtönben találja magát. Mi ez, ha nem mélypont? De József az Úr segítségével ebből a kilátástalan helyzetből is a lehető legtöbbet hozza ki. Áldások övezik itt is, mint Potifár házában.

Hogy is van ez? Józsefet eladják, megvádolják és börtönbe vetik, és az Ige azt írja, hogy eközben az Úr végig vele van. Isten gyermekeit elhagyják, elnyomják, kiközösítik. Követői családra, társra vágynak és egyedül maradnak. Szolgái gyógyulni szeretnének, mégis betegség emészti őket. Isten népét világszerte üldözik, ők mégis könnyes szemmel hálát tudnak adni, mert érzik, hogy velük van az Úr. Ezt ésszel felfogni tényleg nem lehet.

József története ezen a ponton felível. Megmenekül, és nemcsak ő, hanem családja, sőt egész Egyiptom népe is. Ugyanis Isten a legkilátástalanabb helyzetekben is kézben tartja az irányítást. Neki terve volt mindennel. Ahhoz, hogy József Egyiptomba kerülhessen, szükség volt a testvérei féltékenységére. A fivérek irigységéhez pedig Jákób kivételezése kellett. Istennek nemcsak élethelyzetekkel, hanem sokszor viselkedésformákkal, zavaró tulajdonságokkal is terve van.

Amikor Jákób fiai Egyiptomba mentek gabonáért, és találkoztak eladott fivérükkel, akkor állt össze Józsefnek a kép. Micsoda megkönnyebbülést és hálát érezhetett akkor! Nem volt benne harag vagy neheztelés, fátylat borított a múltra, hisz végre értelmet nyert minden. Sajnos nálunk ez gyakran elmarad. Fájdalmak, veszteségek, csalódások érnek, és talán sosem derül ki, hogy miért. Eltelik az életünk, és egyszerűen nem áll össze a kép. Sőt, beborul az ég, körbevesznek az élet viharai, és nem érezzük azt, hogy Isten velünk lenne. Velem is előfordult már. Ekkor én tudatosan kezdem el Isten jelenlétét keresni, figyelek az apró jelekre, várom, hogy észrevegyem Őt a lemenő napban vagy a csillagos éjszakában. Olvasom a szavát, beszélek Hozzá, vagy csak csendben ülök és rá gondolok. Rá szegezem a tekintetemet, s bár talán nem értem meg a dolgok miértjét, de megérzem a jelenlétét, és tudom, most már megnyugodhatok.

Keresztyén Eszter

Forrás: teso.blog