Hit, szeretet, cselekvés – Húszéves a Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió
Sok ember szenved manapság különböző szenvedélyek miatt. Az alkoholtól, drogtól, gyógyszertől, szerencsejátéktól való függés megkeseríti nem csupán az egyénnek, de a családjának, a környezetének az életét is. Vannak, akik – gyógyulás céljával – egyik szenvedélyből a másikba menekülnek. De, mint azt id. Pocsai Sándor, a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió alapító lelkésze vallja, csak Jézus Krisztus által, az Ő keresztje alatt letett és megbánt bűneinktől való szabadulás után lehet új életünk.
A csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió – a magyarországi dömösi mintára – immáron húsz éve végzi lélekmentő szolgálatát. Az elmúlt vasárnap ezért adtak hálát a misszió munkatársai az itt szabadultakkal közösen.
A megjelenteket id. Pocsai Sándor üdvözölte, majd Pocsainé Tövissi Tímea lelkész a Mózes 5. könyve alapján az emlékezés, a tisztelet és alázat mellett a bizonyságtévő élet fontosságára hívta fel a figyelmet. A világ nem érti a hívő ember szavát, de akit Isten szabadított meg, azok értik egymást, mondta. Arra is figyelmeztetett, hogy nem ítéletet kell mondanunk embertársunk felett, hanem életünkkel kell bizonyságot tennünk arról, hogy Krisztusban összetartozunk. Az igehirdető az emlékezés fontosságáról is szólt. Mikor emlékezünk, könnyebb meglátni a bűneinket, meg azt, miből vezetett ki bennünket Isten.
Baraté Bertalan arról tett bizonyságot, hogyan vezette ki őt és szabadította meg alkoholfüggőségéből az Úr, s milyen pozitív változásokat hozott ez a család életében. Seres János lelkész imában adott hálát a misszió működéséért, az áldozatos szolgálattevőkért és az itt szabadultakért.
Id. Pocsai Sándor a samaritánus történetén keresztül mutatott rá, hogyan kell a keresztyén embernek viszonyulnia az elesettekhez, a megvetettekhez, a kiközösítettekhez. A misszióba is olyanok jönnek, akik ki vannak fosztva, össze vannak törve testileg, lelkileg. Nincs életcéljuk, ami nélkül nincs élet. Akit Krisztus szabadít meg, annak lesz életcélja: az örök életre jutni. És ez megváltoztatja mindennapjaikat is. Jézus a világ samaritánusa, aki „úgy szerette a világot…”, s aki azt a parancsot adta, hogy „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást”. Aki tehát szereti felebarátját, a törvényt betöltötte. A lelkész arra is felhívta a figyelmet, hogy minden hit annyit ér, amennyi áldozatot hozunk érte. Tudjuk, hogy hit által kegyelemből van örök életünk, de ha szeretjük az Urat, azt tettekkel kell bizonyítani.
A vendégek közül Seres János, dr. Oroszi Pál és Pándy-Szekeres Anna köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy a Szabadítónak vég nélkül örüljünk, mert saját erőnk kevés a szabaduláshoz. És biztatásként elhangzott a korinthusi levél üzenete: „…a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban”.
A közös ebédet követően a résztvevők három csoportban személyesen is hálát adtak a misszióért, a szabadulásért imaközösség alkalmával. A beszélgetések, a bizonyságtételek segítettek, hogy egymás hite által erősödjenek. Jó volt ennyi igazán boldog, hálás embert együtt látni!
Kovács Erzsébet