Hozzá tartozik
Róm 8,11-17.
Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)
Első emlékeim szerint, fiatal koromban meg voltam győződve, hogy az emberek semmi mást nem vesznek észre rajtam, csak azt az undorító vonalat a jobb csuklómon pettyekkel szegélyezve, ami egy sérülés nyomait őrizte. Biztos voltam benne, hogy ez a hibám olyan fényesen világít, mint a neoncső.
Ahogy felnőttem és érettebb lettem, elkezdtem magamat más „jegyekkel” azonosítani – a keresztség jegyével a homlokomon, a konfirmáció jegyével a szívemben; a tanítványság jegyével a lelkemben. Már nem gondoltam a sebhelyre, ami így is túl sokáig fogva tartott szűk markában.
A csuklómon lévő heg halványodott egy kicsit, azzal a félelemmel együtt, hogy nem tartozom sehová. Egy újfajta érzés vette át a helyét – a Szentlélekkel való kapcsolat, és az Isten családjához való tartozás. Egy keresztyén csoportban, ahol az elfogadást és a szeretetet gyakoroljuk, nem kell attól félnem, hogy furcsa vagyok. Ebben a családban felfedezzük egymás horzsolásait és sebeit, némelyik látható kívül, némelyik el van rejtve a szívben. Mindegy, hogy melyikről van szó. Isten életadó és életet termő Szentlelke dolgozik a hívők között, és a heg jeleit a gyógyulás jelképévé teszi.
Imádság: : Urunk, segíts úgy látni magunkat, ahogyan te látsz minket, szeretett gyermekeidként hibáinkkal együtt. Ámen.
Mindannyian Isten szeretett gyermekei vagyunk.
Julia A Halstead (Tennessee, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÉRTÉKTELENNEK ÉRZIK MAGUKAT!
Forrás: csendespercek.hu