Irgalmasság órája – a kegyelem órája
A római katolikus egyház a húsvét utáni vasárnapon ünnepli az isteni irgalmasság napját. Az ünnep 1931-ig nyúlik vissza, amikor Szent Fausztina nővérnek Jézus arról a kívánságáról beszélt, hogy ünnepet szenteljenek az Isten irgalmasságának:
„Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” (Napló 49)
Az irgalmasság ünnepét nem véletlenül helyezték a húsvét utáni első vasárnapra, hiszen a megváltás húsvéti titka és az isteni irgalmasság titka között szoros összefüggés lelhető fel.
A hívek már nagypénteken kezdenek készülni erre a napra: ekkor kezdik el az isteni irgalmasság kilencedet.
Az ünnep felhívja a figyelmet arra is, hogy az isteni irgalom nemcsak ezen a napon elérhető, hanem állandó jelleggel jelen van az életünkben, és a kegyelem forrását jelenti minden ember számára:
„Azt kívánom, hogy az Irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére.” (Napló 699)
Beregszászban már több éve szokássá vált, hogy ezen a vasárnapon délután három és négy óra között megtartják az irgalmasság óráját, amikor a szentmisén kívül szentségimádás keretében mondanak köszönetet Isten nagy irgalmáért. Az áhítaton kérő, dicsőítő és hálaadó imák hangzottak el, valamint közösen elmondták az Irgalmasság rózsafüzérét.
Csendes, de annál meghatóbb ünnepnek lehettünk részesei, amikor a lélek megpihen. A nap lefőbb mondanivalója, hogy van, aki szeret bűneink, hiányosságaink és gyengeségeink ellenére is, illetve van az életünkben egy olyan kapaszkodó, amely minden élethelyzetben erővel tölt el.
Fehér Rita