Isten tenyerén

Zsolt 31,15-25.
15 De én bízom benned, URam, vallom: Te vagy Istenem!
16 Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből!
17 Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen!
18 URam, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában!
19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!
20 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.
21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.
22 Áldott az ÚR, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!
23 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.
24 Szeressétek az URat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.
25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek!

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be. (Ézs 49,15-16)

A nővérem nagyon szeretett a gyerekeiről mesélni – mit csináltak, amikor reggel felébredtek, mi történt velük az iskolában, milyen kis örömeik voltak. Minden, ami a gyerekekkel történt, fellelkesítette és megörvendeztette. Én is örömmel osztoztam az élményeiben.
Elgondolkoztam, hogy Isten mennyire gyönyörködhet bennünk. Szeret minket akkor is, ha hibákat követünk el. Sőt, a Biblia azt mondja, Isten a tenyerébe vésett be minket. Ahogyan a nővérem a lányai fényképeit a tárcájában hordja, és történeteket mesélve róluk, mutogatja azokat barátainak, a mi nevünk is ott van az Isten tenyerébe felírva minden nap. Nem felejt el minket, biztosak lehetünk benne.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy fontosak vagyunk számodra, s naponta, név szerint megemlékezel rólunk. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Mt 6,9-13)

A nevem be van vésve az Isten tenyerébe.
Marlene Brooker (Essex, Anglia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM ISMERIK ISTEN SZERETETÉT!
Forrás: parokia.hu