Istennel járni

Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!

Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.

A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.

Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.

URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.

Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.

Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.

Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.

Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.

 

Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van… megismerteted velem az élet útját. (Zsolt 16,8.11)

Sétálni vittem újdonsült kiskutyánkat. Megfeszítette a pórázt, és előre húzott. Aztán lemaradt, és megállt mögöttem, mert valami illat felkeltette érdeklődését. Tovább menve az ösvényen egy kicsit lejjebb lekapcsoltam a pórázról, elrohant, és jól megijesztett valakit, aki szembe jött velünk. Mennyivel könnyebb dolgom lenne – morfondíroztam magamban -, ha szépen, nyugodtan csak itt sétálna mellettem.

Néha az Istennel való járásomban én is hasonlítok a kiskutyámra: előre rohanok, lemaradok, ilyen vagy olyan jó dolgok eltérítenek, bölcstelen döntéseket hozok. Mennyivel jobb lenne, ha mindig Isten mellett haladnék. Így bátoríthatna jelenléte, és ahelyett, hogy saját elképzeléseimet követem, Isten felőlem elgondolt terve vezetne és lelkesítene.

Kutyám közben felnőtt és öröm a sétáltatása, mert szépen mellettem megy, és engedelmeskedik a póráznak. Remélem, én is megtanulok engedelmesen mindig Isten közelében maradni, és bízni az ő vezetésében és útmutatásában.

Imádság: Minden bölcsesség Istene, segíts téged követnünk, bárhová vezetsz is minket. Ámen.

Ha engedelmeskedünk Isten vezetésének, oda fogunk érkezni, ahol Isten látni szeretne bennünket.

Ann Stewart (Dél-Ausztrália, Ausztrália)

IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY SZOROSABB KÖZELSÉGBEN JÁRJUNK ISTENNEL!