Istenszülő oltalma napi templombúcsú
Makkosjánosiban a hagyományokhoz híven október 1-jén került megtartásra a helyi görögkatolikus egyházközség Istenszülő Oltalma templombúcsúja. Az ünnepségre a szomszédos településekről és a Nagyszőlősi járásból is érkeztek katolikus hívek. Az eseményen jelen volt a helyi református egyházközség képviseletében Pocsai Vince tiszteletes is a gyülekezet több tagjával.
Az ünnepi olvasmány Szent Pál apostolnak a zsidókhoz írott leveléből, az evangéliumi igeszakasz pedig Szent Lukács könyvéből került felolvasásra. A búcsún Csirpák József salánki parochus mondott szentbeszédet, aki többek között kiemelte: „Egyházunk a mai napon háromszoros ünnepet ünnepel. A jánosiak saját templombúcsújukat, Istenszülő Szűz Mária Oltalmát méltatják, azon ünnepet, melyet őseik választottak címünnepéül ennek a gyönyörű szép templomnak. Másodsorban az esemény mégsem csak a jánosiak ünnepe, hiszen Istenszülő Szűz Mária Oltalmát azért is ünnepeljük, mert püspökeink egykoron a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét is az ő oltalmába ajánlották. Harmadszor pedig Szent István királyunk okán is ünnepnap, hiszen ő volt az, aki az egész magyar nemzetet az ő oltalmába, pártfogásába és védelmébe ajánlotta. Ilyen háromszoros ünnepen az ember elgondolkodhat azon: mit is jelent görög katolikus embereknek Mária oltalma…?” Csirpák atya az ünnepnap okán elmondta, hogy annak eredete Kr.u. 903-ra nyúlik vissza. Abban az évben Konstantinápolyt nagy pestisjárvány sújtotta. A hívek elkeseredésükben több napon keresztül imádkoztak, virrasztottak és böjtöltek abban a templomban, ahol a hagyomány szerint az Istenszülő Szűz Mária övét őrizték. Azt az övet, amely az apostolok tanúsága szerint a Szűzanya mennybevitele közben, bizonyságul hullott le a kétkedő Szent Tamás apostolnak. A legenda szerint a templomban lévő tömegnek megjelent Mária, és együtt imádkozott velük. Ezt követően megszűnt a pestis Konstantinápolyban. A Szűzanya iránti hálából az egyház elrendelte, hogy minden év október 1-jén ünnepeljék meg az Istenszülő Szűz Mária oltalmának napját. József atya beszédében a máriapócsi zarándokhelyen történt csodákról is szót ejtett, mely sok ateista embert is meggyőzött.
A jánosi hívek képviseletében Egressy Miklós parochus megköszönte Csirpák atyának a szíves szavakat, egyúttal szívélyesen köszöntött minden zarándokot papjaikkal együtt. Pocsai Vince tiszteletes a 84. zsoltár 5–6. verséből hirdetett igét. A boldogság fogalmáról szólva elmondta, hogy bár talán minden személynek mást jelent mindez, de a kulcs Máté evangéliumának egyik igemondatában leledzik, melyet Jézus mennybemenetelekor mond tanítványainak: „Íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Az ünnepség végén a jelenlévők háromszor tettek körmenetet a templom körül: az utolsó körben evangéliumi olvasmányok hangzottak fel. A búcsút miroválás, vecsernye és agapé zárta.