Itt olyan erők működnek, melyek nem a mi kezünkben vannak

Az elmúlt napokban már többször olvashattunk a Nagyberegi Református Líceumról, annak alapításáról, a húsz év alatt átélt megpróbáltatásairól és sikereiről.

Viszont keveset hallhattunk az iskola életének jelenlegi helyzetéről. Erről beszél Tóth László, a líceum egyházi igazgatója.

– 20 év hosszú idő. Hány ballagó öregbíti az intézmény hírnevét?
– Intézményünkből immár több mint négyszáz diák ballagott el.

– Mi az, amire leginkább büszke az intézmény?
– Egy iskola sok mindenre büszke lehet. Jó érzés számunkra, ha vannak diákjaink, akikkel az órákon tudunk foglalkozni, érdekeltek a tantárgyak iránt. Jó érzés az is, ha a líceumot elvégzett fiataljaink sikeresen tovább tudnak tanulni, megállják a helyüket a felnőtt életben. Büszkék lehetünk az intézmény tanáraira, akik azokban a nehéz időkben sem hagytak el minket, amikor éppen nem tudtuk biztosítani számukra havi rendszerességgel a fizetésüket. Mégis én inkább a büszkeség helyett azt fogalmaznám meg, hogy mi az, amiért a leghálásabbak lehetünk. Elmondhatom, hogy ez a húsz év már történelme az iskolának. Ezek nem egyszerű évek voltak. Sokszor adódtak olyan helyzetek az iskola életében, melyek nagyon veszélyeztették további működését. Ezek ellenére senki sem tudott gátat szabni az iskola fennállásának. Itt olyan erők működtek és működnek, melyek nem a mi kezünkben vannak.

– Hány diákja van ma az tanintézménynek?
– Jelenleg százöt diákunk van négy évfolyamon, a nyolcadik osztálytól tizenegyedikig. A végzős diákok két osztályban tanulnak. Így összesen öt osztályunk van.

– Hogyan lehet ma valaki a líceum tanulója?
– Aki nálunk akar tanulni, annak felvételiznie kell oktatási intézményünkbe. A felvételizők létszáma évről évre változik. A tavalyi évről azt mondhatom el – és ez egy kicsit a büszkeség kategóriája –, hogy több volt a felvételiző, mint ahány diákot fel tudtunk venni. Sajnálom azokat a gyerekeket, akik nem jutottak be, hiszen tudom azt, hogy egy matematika, magyar irodalom és egy bibliaismeret teszten és egy rövid beszélgetésen nehéz lemérni, hogy kiben mi rejlik. Ugyanígy a felvételiző eredményeit sok minden befolyásolhatja. Az utóbbi időben azt gyakoroljuk, hogy a beszélgetésre a szülőket is elhívjuk, mert szeretnénk megismerni azt a hátteret, melyből a gyerekek érkeznek hozzánk. Persze a megismerésre sokkal több idő kellene.

– Milyen programokban vehetnek részt az itt tanulók? Az oktatás színvonala mellett milyen értékeket tudnak a növendékek számára biztosítani?
– A lelki programok biztosítása egy fő szempont az oktatás mellett. Fontos, hogy legyenek olyan programjaink, melyeken a diákok a Szentírás alapján igazi istenismeretet kaphatnak. Nem titkolt szándékunk, hogy a fiataloknak, amíg itt tartózkodnak, Istent megmutassuk, remélve, hogy elindulnak az Ő útján. Ezen kívül vannak kulturális programjaink is. Természetesen megünnepeljük egyházi ünnepeinket, méltatjuk állami ünnepeinket, néha együtt töltünk egy csendes hétvégét különböző helyeken, vendégeket fogadunk, akik különböző céllal érkeznek az intézménybe, például egy tantárgy népszerűsítése érdekében.

– Eddig milyen forrásból tartották fenn a líceumot?
– Sajnos az ukrán állam nem vesz részt az iskola fenntartásában. A Kárpátaljai Református Egyház Jótékonysági Alapítványa iskolánk egyik fenntartója. Valamint a magyar kormány 2013-ban nemzeti jelentőségű intézményei közé sorolta iskolánkat, így már Magyarországról sem csak pályázatok által, hanem egy erre a célra elkülönített összegből kapjuk a finanszírozást. Szintén nagy segítséget jelentenek számunkra a szülőktől, magánszemélyektől érkező adományok.

– A Református tanévnyitó ünnepségen dr. Hoppál Péter bejelentette, hogy a magyar kormány a Nagyberegi Líceum új épületszárnyának felépítéséhez 140 millió forinttal járul hozzá. Mit terveznek ebből az összegből megvalósítani?
– Az összeget teljes egészében a kollégium felépítésére szánjuk. Ehhez hozzátartozik még a konyha, az étkezde és a tornaterem is.

– Eddig kik támogatták a kollégium építését?
– Szintén a magyar kormány, magánszemélyek: F. Füzesi Irén vállalkozó, Pasaréti Református Gyülekezet, Tabitha Alapítvány Hollandiából, kárpátaljai református gyülekezetek, és az Angliai Egyesült Református Egyház támogatta jelentősebb összeggel az építkezést.

– A többi kárpátaljai református líceumokkal hogyan tartják a kapcsolatot?
– A szakmai kérdésekben folyamatosan van egyeztetés. Az elmúlt tanévtől kezdődően van egy tanfelügyelője is ezeknek az iskoláknak, akinek az a feladata, hogy adminisztrálja az iskolák életét, segítse őket abban, hogy Ukrajnában minél hatékonyabban tudjanak működni. Ugyanígy feladata az is, hogy kapcsolatot alakítson ki a líceumok között.
Kopor Nóra
Kárpátalja.ma