Vasárnapi üzenet

„1Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. 3Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap. 4Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. 5Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. 6Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. 7Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. 8Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. 9Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette. 10Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint rejtekhelyen az oroszlán. 11Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. 12Felvonta íját, és kitett engem nyilai céltáblájául. 13Veséimbe eresztette tegzének nyilait. 14Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 15Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott meg. 16Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. 17Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. 18Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! 19Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! 20Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. 21De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: 22Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban -, ezért benne bízom. 25Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. 26Jó csendben várni az ÚR szabadítására. 27Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. 29Hajtsa porba fejét, talán van reménysége. 30Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák. 31Mert nem vet el örökre az Úr. 32Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 33Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.”

Jeremiás siralmai: 3, 1–33

Az igeszakasz két részre oszlik. Az első részben Jeremiás saját magáról, nyomoráról, állapotáról beszél, és arról, hogy mi módon sújtja őt az Úr haragja.
A második rész pedig Isten kegyelmét hangsúlyozza, hatalmát, irgalmát, szeretetét, és azt, hogy nem szíve szerint ítél, hanem szeretete szerint. Jeremiás a következőket mondja el magáról: nyomorúságot látott, sötétben űzték, ellene fordult minden, sorvadt a húsa, csontja összetört, falak veszik körbe, bilincseket hordoz, nincs, ki meghallgassa imáit, veséjében az Úr nyilait érzi, mindenki őt gúnyolja, keserűség bánat az osztályrésze, nincs békessége. A magáról szóló részt azzal zárja, hogy ha mindig erre gondol, elcsügged a lelke.
Ne feledjük, van helyük Isten előtt az emberi érzelmeknek és érzéseknek. Ne gondoljuk azt, hogy imádságainkban csak a jót és a szépet vihetjük Isten elé, hálát, köszönetet, kérést; hanem amikor el vagyunk csüggedve, a kilátástalanságot, gyászt, haragot.
Merem azt mondani, hogy egy-egy érzés, amit Jeremiás megfogalmaz, az bennünk is ott van. Látunk nyomorúságot bőven, a híradóban és az utcán is. Ha megszólalunk, és igazságosan akarunk cselekedni, feddünk. Keresztyén életet élünk, megtapasztaljuk, hogy a világ nem ezen az úton jár, és a körülmények el akarják lehetetleníteni hitünk. Sorvadt a húsa, csontja összetört. Mindezeket megtapasztalva fizikailag is rosszul van. A lelki dolgok kivetülnek. Ha baj van, ég a bőr, fájnak az izmok, tekeredik a csont. Mit tudunk tenni, ha ellenünk vannak? Csak tűrni, imádkozni, de mint egy börtön, tud körbevenni a magunkra maradottság érzése. Megkötöz ez az állapot, járni sem lehet tőle. Keresztyén ember hányszor esik áldozatul gúnynak. Mit hiszel? Mit segít az? Van értelme hinned? Te sem vagy jobb, téged is ér a baj. Az első lényeges üzenete, ahogy Jeremiás is az Úr elé viszi, vigyük mi is az Úr elé ügyeinket. Ne hagyjuk, hogy felnövekedjen bennünk a csüggedés, és az uralja életünk! Legyen Isten az ura életünknek!
Majd miután mindezeket elmondja, hozzáteszi: de ha újra meggondolom, reménykedni kezdek. Ha jobban meggondolom, lehetne rosszabb is. Végünk is lehetne. És ettől kezdve végig Istenről beszél. A következőket mondja el róla: Szeret, és ezért nincs végünk. Élünk, van még lehetőség. Irgalma nem fogyott el, mindennap megújul. Mindennap Ő az, aki életet ad a népének, hogy megtérhessen és ne vesszen a kárhozatba. Hűséges. Míg népe lecserélte, Ő nem cserélte le népét soha. Jó a benne reménykedőkhöz. Aki hozzá fordult, mindenki megmaradt és nem veszett el. Jó csendben várni a szabadítását, mert szabadít, csendben hangzik az Ő szava, nem a világ zajában. Jó hordani az Ő igáját már ifjúkorban, és némán ülni, míg felkerül. Ezáltal formál, erősít és visz tovább. Nem vet el örökre, csak megenged nehéz időket, a mi érdekünkben. Nem szíve szerint cselekszik, hanem kegyelme szerint. Igazsága pusztítana, kegyelme tart meg. A második üzenete, hogy gondoljuk újra. Merjünk a dolgok mögé látni, és ne a jelen sötétségét, hanem a kegyelmének ragyogását lássuk. Tárjuk fel szívünk, ne engedjük, hogy magával ragadjon a csüggedés, gondoljunk az Úrra.

Domonyi Erik
beregszászi segédlelkész