Jézus imádsága

Az ökumenikus imahét egyik alapélménye: a hűvös templomokban az egyre hidegebbé váló imádkozó kezek nemcsak a külső hőfok csökkenését jelzik.

Tisztában vagyok vele, hogy:

az ökumené sokak számára mára negatív kifejezéssé lett.

A liturgikus ruhába öltözött lelkészek többnyire csak díszletek egy ceremóniához.

Belül még sokkal hidegebbek vagyunk, mint kívülről látszik.

Sokkal távolabb vagyunk egymástól, mint gondoljuk.

Sokkal nehezebb kinyújtani a kezünket, mint imára kulcsolni.

Már az egység vágyáig sem jutunk el.

Legtöbbször felszínesen ítéljük meg egymást.

Saját kimondott imádságunkban sem hiszünk.

De!

Mindenképpen tudnunk kell, hogy:

a mennyek országában azok is ott lehetnek, akik szerintük nincsenek ott.

Jézus akkor is azért imádkozik, jár közben ma is, hogy egységben legyünk. (Vö. János evangéliuma 17. rész, 21. vers.)

Jézus minden csepp vére pecsétje az egységnek.

Ő mindenkiért meghalt és általa lehetünk Isten gyermekei, ezáltal egymás testvérei.

Tanulhatunk egymástól, nem is keveset.

Minden idegenség ellenére kérhetjük az egység lelkét.

A hideg kezeket is meg lehet fogni; előbb-utóbb felmelegít belülről is.

Egyetlen imádság elmondása sem fölösleges, még ha nem látszik is eredménye.

Egyelőre az egység vágyáig jussunk el, mely egyben Jézus kérése is:

„Hogy mindnyájan egyek legyenek…”