Jövőkép(telenség) – evangelizáció a Beregszászi Magyar Gimnáziumban

Az ifjúságot elérni, megszólítani minden időben és területen kihívás. A feladat nem egyszerű: meg kell találni a közös hangot, el kell nyerni a fiatalok bizalmát, tiszteletét. Ha belegondolunk, ez egyáltalán nem könnyű. Annál is inkább, mert az „ifjúság” alatt igen különböző korosztályok értendőek: ifjú az általános iskolás gyermek, de a huszon- és harmincéves fiatal felnőtt is. Ha pedig valakinek ilyen tág korosztállyal kell számolnia az oktatás-nevelés területén, annak bizony nincs könnyű dolga. Talán érdemes egy pillanatra belegondolni abba is, vajon kellőképpen megbecsüljük-e pedagógusaink munkáját?…
De nemcsak a tanároknak okoz fejtörést az ifjakkal való szót értés. Személyes véleményem, hogy egyházaink – legyen szó bár reformátusokról vagy más felekezetek képviselőiről – igen nehezen találják a célravezető kapcsolati formát a fiatalokkal, úgy kicsikkel mint nagyobbakkal. Persze tisztelet a kivételnek. Lehetne elemezni, mi minden okozza ezt a tényállást, de a célom most nem ez. Ellenkezőleg: szeretném, ha látná a kedves Olvasó, látnám magam is, hogy lehet reményteljesen és eredményesen végezni ezt a munkát. Igenis, szót lehet érteni a fiatalok bármely korosztályával, mert „ez a mai fiatalságunk” is csak olyan, mint a „fiatalság” általában: nyitott, érdeklődő, megszólítható, lehetőségekkel teli – csak meg kell látni a különbözőségben is az egyező pontokat.
A Beregszászi Református Gyülekezetben erre törekednek. Különleges munka folyik itt, a kárpátaljai magyarság gócpontjában. Minden egyes tett, minden egyes nyilvános megmozdulás alakítja református egységünk és magyarságunk sorsát. Ezért fontos az, hogy Beregszászban milyennek is látják a fiatalok a gyülekezetet, Krisztus testét. Bizonnyal nem tökéletes, de mindenképp kemény munka folyik itt a szó szerinti – földi és elsősorban azon túli – életmentés terén. Arról már számos esetben olvashattak a Kárpátalja.ma hírportál látogatói, hogy milyen munkát végez a Beregszászi Református Gyülekezet kötelékébe tartozó Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet (FRIGY). Hétről hétre elsősorban a felsőoktatásban tanulókat célzó ifjúsági istentiszteletek, szemeszterről szemeszterre rendhagyó programok nyitnak ajtót az Istennel és egymással való kapcsolat ápolására. De az ifjúság fiatalabb tagjait is ugyanazon munkatársi csapat igyekszik elérni ebben a gyülekezetben, s ebbe szolgálati lehetőségként bekapcsolódnak a FRIGY tagjai is. E munkának köszönhető, hogy évente egyszer – tavasszal – a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium (BMG) dísztermének falai között evangelizáció valósulhat meg. Idén erre a fontos alkalomra április 7-e és 10-e között látogathattak el az érdeklődők. Az igét Maksai Attila beregszászi ifjúsági lelkipásztor meghívására Máté Richárd, a Derceni Református Gyülekezet fiatal segédlelkésze hirdette. A téma pedig egy, a gimis korosztályt élesen érintő kérdés, a jövőkép(telenség) kérdése volt. Továbbtanulás, család, munka, örök élet… Mind-mind olyan témák, melyeken jó idejében elgondolkodni, hogy felelős döntések születhessenek a talán távolinak tűnő, de jól tudjuk, villámgyorsan ideérő jövőt befolyásolandó. Mint kiderült, Máté Richárd számára is különlegesnek bizonyult a BMG-ben végzett szolgálata, hiszen élete első evangelizációs sorozatára érkezett az ifjak közé. Fiatalos szóhasználata, friss gondolatai, Isten igéjének hiteles közvetítése révén úgy hiszem, a gimnazistákban és a jelen lévő felnőttekben egyaránt kérdések és remélhetőleg válaszok is megfogalmazódhattak. A FRIGY-es hitmélyítő estékhez hasonlóan, s a korosztályok közötti kapcsolatot bizonyítandó az evangelizáció zenés szolgálatát most is a FRIGY Band végezte, kiegészülve az utánpótlással, a lelkes nebulók kis dalos pacsirtáival. Eljöttek a FRIGY Négyérzék színházának tagjai is, hogy ők is közvetítsék a Mindenható üzenetét. A magyar költészet napjához közeledve, egy rendhagyó zenés produkciónak is örülhettek az esteken résztvevők: az Almanach verséneklő együttes tagjai leptek meg kicsiket és nagyokat néhány versfeldolgozással.
Négy este, amely megtöltötte a BMG sokat látott klubtermét, anélkül, hogy kötelezték volna az ifjakat a prédikációkon való részvételre – beszédes dolog. Szívből örülök, hogy tanúja és résztvevője lehettem ennek a csodának. De remélek is, mégpedig azt, hogy Kárpátalján a református gyülekezetek hamarosan nem csak a múltból és a régen bevált módszerekből fognak építkezni, hanem meglátják azokat a mai, XXI. századi fiatalság elérésére alkalmas eszközöket és módokat is, melyek itt vannak előttünk, csak használnunk kell azokat. Adja Isten, hogy így legyen!