Kálvin-kollégium átadása a reformáció napján

Jövőépítés és áldozatvállalás

A 15–16. századokban végbemenő gazdasági, társadalmi és politikai változások, a reneszánsz és a humanizmus eszméinek elterjedése következtében megváltozott a vallással kapcsolatos magatartás. Egyre fokozódott a katolikus egyház bírálata. Luther Márton az általa megfogalmazott 95 tézissel hívta fel a figyelmet a hibákra. 1517. október 31-én kiszegezte követeléseit és tanításait a wittenbergi vártemplom kapujára. Ezt a dátumot tartják a reformáció születésnapjának.

A protestáns egyház október 31-én a reformáció napját méltatja. Idén is minden templomban ünnepi istentiszteletet tartottak. A beregszászi reformátusok emellett emléktáblát és kollégiumot is avattak.

Az ünnepi istentiszteleten ezúttal Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, református lelkész hirdette az igét Pál apostol galátziabeliekhez írott levele alapján: „Pedig nincsen más…”. Az igehirdető arról beszélt, hogy ebben a globalizált, rohanó világban recseg-ropog körülöttünk minden, gondokkal, bajokkal terhelt az életünk. Keressük a megoldásokat, és közben elfeledkezünk arról, hogy nincs más megoldás, csak az Istennel való élő kapcsolat. Nincs más evangélium.

Ezt vallották a reformátorok is. És ma is ez lehet a megoldás, ez adhat biztatást, hogy a magyar nemzet egymásra találjon, hogy újra legyen reménysége. Reformátor őseinkkel együtt, mi is valljuk: Sola Scriptura – Egyedül a Szentírás, Sola Fide – Egyedül a hit, Sola Gratia – Egyedül a kegyelem, Solus Christus – Egyedül Krisztus, Soli Deo Gloria – Csak Isten dicsőségére, emlékeztetett Taracközi Ferenc beregszászi lelkész. Az istentiszteleten a gyülekezet kamarakórusa és az idén 150. születésnapját ünneplő Dalárda szolgált.

Ezt követen került sor Forgon Pál (1913 – 2004) emléktáblájának leleplezésére. Életéről Taracközi Ferenc beszélt. Forgon Pál 60 éven átszolgált lelkipásztorként, ebből 30 évig Beregszászban. 16 éven át volt a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. Ő indította el Kárpátalján a lelkészképzést, oktatta éveken át a leendő lelkészeket. Az ötvenes évek elején öt évig raboskodott a Gulagon. Ifj. Barna György Forgon Pál Aki nyert című versét mondta el. Az emléktáblát Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke és Szászfalvi László államtitkár leplezte le. Majd az ünneplő gyülekezet fejet hajtott reformátor őseink emléke előtt, s a templom falán lévő Kálvin-emléktáblánál elhelyezték koszorúikat.

A Kálvin János Szakkollégium átadása

A Kárpátaljai Református Egyház (KRE) a 90-es évek elején visszakapta egykori tulajdonát, azt az épületet, amelyben évtizedekig poliklinika működött. 1995-ben azt 15 évre használatba adta a Kárpátaljai Magyar Főiskolának. 2010-ben lejárt a szerződés. Úgy döntöttek, hogy ott kollégiumot alakítanak ki. Ebben a beregszászi gyülekezet segítségére sietett a KRE, támogatást kaptak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, sikeresen pályáztak Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél, hathatós segítséget nyújtott a nemzetpolitikáért felelős államtitkárság, Répás Zsuzsanna államtitkár-helyettes, Zán Fábián Sándor püspök, Nagy Béla főgondnok, majd sok-sok lelkes gyülekezeti tag vállalt kétkezi munkát a felújításban. Ennek köszönhetően kellemes környezet várja itt a főiskola diákjait. A támogatásokért Maksai Attila főiskolai lelkész, a kollégium igazgatója mondott köszönetet. Mint elmondta, a Beregszászi Református Egyház azzal a céllal kezdett neki ennek a munkának, hogy a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanuló magyar anyanyelvű diákok részére bentlakásos szakkollégiumot hozzanak létre, mely egyrészt szolgálja a diákok tanulmányaik ideje alatt való elhelyezését, másrészt a szakkollégiumi munka révén speciális képzésben részesíti őket, különös tekintettel a magyar identitástudat, illetve a református világnézet és értékrend megerősítésére.

Előzetes felmérések alapján a szakkollégiumra, úgy is, mint bentlakásra, és mint közösségi képzési helyszínre, egyaránt nagy az igény. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanuló több száz diák közül első lépésben mintegy 60-80 fő elhelyezése a célunk, majd a későbbiekben az épület további bővítésével fenntartjuk a lehetőségét a további létszámbeli növekedésnek, mondta Maksai Attila.

Van jövője a kárpátaljai magyarságnak, mert a nehéz időkben tud áldozatot vállalni, fogalmazott Zán Fábián Sándor püspök. A visszakapott épületet nem üzleti célra használták fel, hanem arra, hogy élhető körülményeket teremtsenek a fiataloknak, a főiskolásoknak. Adjunk lehetőséget az itt maradásra! Ennek a küldetésünknek pedig egyház és iskola együtt tud eleget tenni, mondta.

Felragyog a világosság a próbatételek után, fogalmazott Szászfalvi László. A kárpátaljai magyarság jövőt akar, fényt akar, és ezért áldozatot vállal. A reformációnak is feladata volt, hogy iskolákat létesítsen. Itt, Beregszászon most a templom és iskola egységet alkot. Azt kívánta, hogy ebben a kollégiumban a diákok a tudás mellett lélekben is fejlődjenek.

Templomot, iskolát, épületeket el lehet venni, de a krisztusi szívet nem. Éppen ezért törekedjünk a krisztusi szívre, ehhez merítsünk erőt és hitet a múlt dicsőségéből, mondta Lukács Bence Ákos, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese, aki a kollégiumot új szellemi hazának nevezte.

A nemzeti színű szalag átvágását követően – Szászfalvi László és Zán Fábián Sándor vágta át – a jelenlévők megtekintették a kollégiumot, mely hatvan diáknak ad helyet. Mára már harminckilencen be is költözhettek a szép, tágas szobákba.

Istené a dicsőség!

Forrás: reformatus.com.ua