Kedves Testvérek!

Görögkatolikus egyházunkban nagyböjt második vasárnapján Jézus gyógyításának történetét olvassák fel evangélium gyanánt. Sok érdekessége és mély mondanivalója van ennek az evangéliumi szakasznak. Ezek közül most csak néhányat emelnék ki.

Az első dolog, ami engem nagyon megérintett ebben az történetben, az a barátok fontossága. Ott van ez a béna ember, nem tudjuk, mióta beteg már, de alighanem születésétől. Nem tudjuk, hogyan is lett az, de beteg. Viszont ott vannak mellette a barátai is, igazi jó barátok, mert bár maguk nem tudják meggyógyítani a betegeket, mikor lehetőségük adódik, hogy elvigyék ahhoz, aki meggyógyíthatja, megteszik. És mint látjuk, az esetleges nehézségektől sem riadnak vissza.

A legfontosabb ismertetőjele a jó barátnak, hogy Krisztushoz vezet, Krisztus mellett tart. Mindazok mellett persze, hogy nem hagy bennünket cserben, őszinte hozzánk, és mindig számíthatunk rá. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy jó barátnak mindig segítenie kell, vagy azt, hogy ha valaki nem tud, vagy éppen akkor nem tud segíteni, az már nem is jó barát, hanem azt, hogy ha teheti, lehetőségeihez mérten segít, ha nem, azt pedig őszintén megmondja.

A másik főbb dolog, amin elgondolkodtam, az a zsidók értetlensége. Ez egyrészt persze érthető és világos, hiszen a bűnöket csak Isten bocsájthatja meg, ez világosan megfogalmazódik hitükben. Ez világos és érthető, és ezt mi is így hisszük. Attól, hogy a pap a gyónásnál például ott van mint szükséges közvetítő, aki a püspökén keresztül az apostoloktól és rajta keresztül Istentől kapja erre a felhatalmazást. A bűnt tehát a gyónásban is Isten bocsájtja meg.

De ne ragadjunk le ennél a kijelentésnél, különösen is így nagyböjtben: annál, ha valaki, még ha esetleg nekünk nem is olyan kedves valaki, olyat tesz, amiben találunk valami kivetnivalót, próbáljuk meg megkeresni benne a jó szándékot, és így megtalálhatjuk az igazi barátainkat!

Istenhez vezető áldott böjti időt kívánok!

Csirszki András Márk
görögkatolikus papnövendék