Kiáradó szeretet

„… szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” Róm 5,5b

Életünk egyszerűsítése érdekében a legtöbb emberi kapcsolatunkat világos és látható határok között tartjuk. Ha házastársunk, szüleink, gyermekünk hív telefonon az éjszaka közepén, habozás nélkül, összeszoruló szívvel vesszük fel és hallgatjuk meg őket – ha ugyanezt egy kollégánk vagy az alig ismerős szomszéd teszi meg, talán figyelmen kívül hagyjuk a hívást. Amit megteszünk a közeliekért, azt nem tesszük meg azokért, akik távolabb vannak tőlünk.

Isten szeretetének egyik csodálatos megnyilvánulása az, hogy nem ismer határokat. A szeretet bátor határátlépése volt az a bizonyos betlehemi éjszaka, amikor a Fiú felvette az emberi testet és megkezdte földi küldetését, ami alatt újra és újra megmutatta, hogy az Isten szeretetébe belefér mindenki. A házasságtörő, a farizeus, a tolvaj és az embergyilkos ugyanúgy kaphat belőle, mint a jól nevelt, hűséges tanítvány. Mert Isten szeretete nem válogat.

Ez a szeretet valóban olyan, mint az árvíz: elborít és visz magával mindent, ami előtte van. S ha betör egy életbe, ott mindent áthat. Az Ige arról beszél, hogy a Lélek által kiáradhat, sőt túláradhat rajtunk az a szeretet, amit a Fiú elhozott számunkra.

Adj hálát ma azért, hogy Jézus nem tartotta magában az Atya szeretetét, hanem továbbadta tanítványainak, így kaphattál belőle te is. Hadd áradjon a te szereteted is ma a környezetedre, és Jézus áldozatáért ma lépd át kicsit a határaidat, tegyél meg többet a szeretteidért, mint szoktál!

Laskoti Zoltán

Forrás: teso.blog